A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Praznovszky Mihály (irodalomtörténész, Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém): Két szerető szív a háborúban (Kisfaludi Sándor és Szegedy Róza élete a napóleoni háborúban levélváltásuk alapján)

rók mélyen a földbe verettessenek, hogy a lovak ki ne ránthassák". A lovakat patkoltassák meg, naponta járassa a lovász, külön nyerget tegyenek rá. S még a levél záradékában is van egy megjegyzése: ,,a lovakon új kötőfékek vannak, aki viszi, ki ne cserélje."

79 Majd 1810 februárjában hasonló részletességgel utasítja a lovászt, hogy a hátaslovakat, igáslovakat ne hagyják „hosszú ideig állni, hanem tartsák őket állandó mozgásban". A Gyuri pedig meg ne nyergelje a csikót, mert az árt a növekedésének. (Ti. a csikóénak!) De még a háború közben is vissza-visszatér a lovakra, miként kell újakat venni, kocsislóra is szükség lesz stb. Levelezésük gazdasági vonatkozásainak nagyobb részét a badacsonyi szüretre vonatkozó utasítások, beszámolók töltik ki. Nem véletlen, hiszen gazdálkodásuk és életmódjuk egyik meghatározó részterülete volt a szőlőtermesztés. Nem szólva arról az érzelmi többletről, amely számukra életük végéig Badacsonyt jelentette. (Ámbár volt szőlőjük még Sümegen is.) Július 7-i levelében említi először Róza Badacsonyt, közölvén férjével, hogy a szőlőt megművelték, s úgy tűnik, az idén sok borra számíthatnak. S vágyakozva fűzi hozzá: „a szüretet együtt tarthatnánk!". Szeptember 15-én Kisfaludy is a beletörődés hangján sóhajt Badacsony után: „Közelget a Badacsonyi szüret, — közelget a vadászatoknak ideje, s még semmi kilátás nincsen a Békességre." Ám a nosztalgiából azonnal fel is riad, és a tőle megszokott gyakorlatias módon rendeléseket tesz" a szüretről, külön levélben kioktatva Palit és Lajos nevű cselédjét. A szüret ideje rohamosan közeledett. Róza már ki is tűzte a dátumot: október 16-án kezdenek, „mert a szőlő igen erősen rothad". Várhatóan nyolc napig tart majd a munka, ő is leutazik erre az időre Veszprémből. De hát mit ér az egész: „Badacsony nélküled fájdalmas, szomorú látványt nyújt majd." Eközben Kisfaludy is szorgalmasan írja utasításait. Október 8-án Palit azonnal kirendeli Badacsonyba s azt is megparancsolja neki, hogy „a Katit vigye Badacsonra főzni a cselédeknek, minthogy az már tudja a szokást". Október 12-én vette kézhez felesége levelét, s a hírt, hogy Róza is megy le a szüretre. Igen örül neki, s egyúttal kiküldi oda a cselédeket is. Külön kérése, hogy csináljanak sok ürmöst, mert szeretne adni belőle a nádornak is. Róza két levelében is beszámol a szüretről, amelyet sikeresnek ítél, de nem minden gond nélkülinek. Kevés a szüretelő, nem lehet embert szerezni a sajátjaik mellé, „borunk több lesz, mint egy évvel ezelőtt". Majd pár nap múlva írja: „A szüretet jó időben, szerencsésen befejeztük és a vártnál jobb volt" — a hordó még kevés is lett. Október 28-i dátummal egyszerre írtak egymásnak. Kisfaludy ismét fájlalja, hogy nem lehetett ott „elég nehezen esett, hogy én részt nem vehettem benne", s rögtön sorolja is, mit kell tenni a jó terméssel. Szerezzenek Sümegen egy másik pincét is, s ha ott nem lenne, vigyék a bort Kámba. A kámi gazda tartsa tisztán a hordókat „mert ha valamellyikben a bor elromlik, hát bizonyos legyen benne, hogy a nyakában csapom."

80 125