A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Praznovszky Mihály (irodalomtörténész, Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém): Két szerető szív a háborúban (Kisfaludi Sándor és Szegedy Róza élete a napóleoni háborúban levélváltásuk alapján)

egy levél sem szinte, amelyben ne fogalmazódna meg a felesége utáni epekedés. A levelekben — értelemszerűen — Kisfaludy a szókimondóbb. Ha lírai köntösbe, olykor szóvirágokba is öltözteti mondanivalóját, felsejlenek bennük a testi vágy keltette sóhajok, vagy a gyönyört adó emlék újra kívánalma. Már a megszólítás is jelzi ezt a hőfokot. „Kedvesem; Édes lelkem-, Kedves édes lelkem? Édes kedvesem; Édes Rozim" — másfelől: „Kedves jó Sándor; Jó reggelt kedves Sándorom; Örökké szeretett barátom; örök és egyetlen szerelmem}' — s akkor még nem említettük a levélbeni megszólításokat, becézéseket. Kisfaludynál nem egyszer feltűnik az a tipikus férfiúi magatartás, amelyben méltatlannak érzi magát a nő szerelmére, s mindig köszönettel fogadja annak érzelmeit. 1809. május 26-án ezt írja: „esmérvén szép és nagy lelkedet, nem mertem volna számot tartani arra, hogy szerethess és becsülhess .. ,"

45 Ő maga is bevallja, jobban szereti feleségét, mint bármikor, a távollét nemcsak felerősítette érzelmeit, de új tüzet is gyújtott benne: „ . . . első szerelmemnek erős indulattyával, sőt mondhatom, dühével szeretlek most is, azt tőled távollétemben igen is mellyen, kinnal és fájdalommal érzem."

46 Más helyütt ugyanezt így fogalmazza meg: „Fáj, ha eszembe jut, hogy néha vagy rossz kedvemben, vagy hevességemben megbántottalak, de esmérvén jó szívemet, bárha annak göröngyös, kérges külsejében néha kényes és gyenge érzésed megsértődött is, tudom, hogy megbocsátottál. Az Isten áldgyon meg engem boldogító szerelmedért . . ,"

47 Persze ez a hangulat könnyen átcsúszik a másik végletbe. Ezt írja: „nagyon igazságtalan lenne részedről, ha bármikor is csak gondoltál volna arra, hogy én nem szeretlek". De pár mondattal arrébb már ezek az őszinte sorok szaladnak ki tolla alól, midőn a jövőt tervezi: „akkor ismét jól fogunk tudni boldogulni, különösen akkor, ha megváltoztatod a mogorva humorodat és egy kicsit könnyelműbb leszel, de azért maradj meg olyanak, amilyen vagy, nőies és mégis férfias."

48 Ugyanakkor örökös aggódásban él feleségéért. Aggódik elsősorban a megváltozott világ, otthonuk elhagyása miatt, az ellenség magatartása miatt: „örömest elvesztem mindenemet, csak téged tartson meg Isten, akinek oltalmába ajánlak."

49 Aggódik az egészségéért. ,A mostani, igen változékony időjárásban nagyon vigyázz magadra. Egy megfázás ismét előidézheti a régi görcseidet." Pár sorral lejjebb már más veszélyekre figyelmezteti: „Ne merészkedj útra kelni ... az erdők tele vannak katonaszökevényekkel."

50 Aggódik, ha hosszabb ideig nem kap levelet tőle, pedig tudja, a háborús időkben a posta még bizonytalanabb mint általában. Amikor 1810 áprilisain