A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Praznovszky Mihály (irodalomtörténész, Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém): Két szerető szív a háborúban (Kisfaludi Sándor és Szegedy Róza élete a napóleoni háborúban levélváltásuk alapján)

a Grandprofosz, és minden Executiók az én Inspectiom alatt vannak. — A napkönyvnek vezetése, — az Insurrectió Históriájának Leírása; — minden magyar Proclamátiok, Hadi parancsolatok, és Levelezések, — az egész Insurrectional Gyalogságnak expeditiója" — s emellett minden 3. nap egész napos szolgálat a nádor mellett.

31 Igazat kell adnunk hát neki, amikor így ír pár héttel később: „tisztem igen nehéz, - sok fáradságba, és fejtörésbe, alkalmatlanságba és sanyarúságba kerül, de egyszer s mind szép, és becsületet szerző." Becsületszerzésre pedig egyre több alkalma lett, hiszen a helyzet mind veszélyesebbé vált. Ujabb hírek érkeztek az esslingenj csatáról, ahol — írja — 17 francia generális esett el vagy került fogságba, de osztrák részről is 17 „generális esett sebbe". A franciák 30 ezer embert vesztettek. Ám a múltnál izgalmasabb a jelen, hiszen az ellenség a győri sáncokat kikerülve Sárvárnál átjött a Rábán és Karakó, Vásárhely felé közeledik. Minden vélemény szerint eljutnak Sümegre is és most már korántsem bízik bennük. Azt hallotta, hogy „azoknak a házát, kik az insurrectional vannak, dúlni szokták, tehát mégis csak azt tanácslom, hogy mihelyt közelget az ellenség, sőt jóval előbb, vagy mindgyárt menny Veszprimbe." 2 A franciák elég sokat időztek Sümegen és tetemes kárt is okoztak a város lakóinak. A végsőkig elkeseredett helybeliek július 15-én fellázadtak és kikergették a francia-olasz ellátó osztagot a városból.

33 Amíg Róza féltésével volt elfoglalva, lezajlott a győri csata. Ennél bővebbet ő sem ír róla. „13-dikán közönséges kis csata volt . . . 14-dikén olly tüzes csata volt ..." hogyha a seregek többen lettek volna, tán „25 000 ember kimúlt volna a világból." Az ütközetről többet nem is tudunk meg. Hírei az ismerősökről, rokonokról szólnak inkább: „sok nemes ember elveszett már". A nádor vitézül viselte magát s amúgy mellékesen megjegyzi: „engem csak nem meg is fogtak a franciák."

34 Visszavonultak Pozsony felé, de Bősnél megálltak. Innen írja június 26án, hogy Győr most adja meg magát. Az ellenség az egész Dunántúlt megszállta, nemsokára Budán lesznek. „Hazám végső veszedelemben forog" írja, s felettébb sajnálkozik az uralkodó házon, olyan jó emberek s már csak a szerencsében bízhatnak. Június 27-én a császár látogatott el a bősi táborba, díszszemlét tartott, s amilyen gyorsan jött, úgy ment vissza Pozsonyba. ,,A szenvedő ember annyira megőszült, hogy alig ismertem meg." Majdhogynem imaként tör ki belőle az aggodalom és a fohász: „Csak az Isten tégedet! Hazámnak Constitutióját és dicsőségét! — és becsületes jó uralkodó házunkat tartsa meg épen! " Reménytelen érzete csak fokozódott, amikor a wagrami csata híre elérkezett hozzá. Már előzetesen rebesgették, hogy összecsapás készül Napóleon és Károly főherceg között, amely „alkalmasint el fogja választani a Monarchiának sorsát". Július 8-án ír a feleségének az első biztos hírekről, kérve őt ne mondja el senkinek, amíg „közönségesen nem tudatik". Július 12-i leve1.12