A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Praznovszky Mihály (irodalomtörténész, Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém): Két szerető szív a háborúban (Kisfaludi Sándor és Szegedy Róza élete a napóleoni háborúban levélváltásuk alapján)

lében részletesen beszámol a nagy ütközetről, amelyben a Monarchia ugyan nem veszett el, de „ennél nagyobb és véresebb ütközet sok századok óta nem volt." Napóleon 160 000 emberével és 300 ágyújával szemben Károly 130 000 embere és 300 ágyúja állt. A vereség oka: a balszárny összeomlott és János főherceg későn érkezett csapataival. A franciák vesztesége a nagyobb, ők 60 000 embert vesztettek. (Az osztrákokéról nem ír!) Ettől kezdve Kisfaludy hírei egyetlen egy témáról szólnak: a békéről. A hosszúra nyúlt alkudozások, a fegyverszünet, majd a tárgyalások minden lényeges eleméről pontos információi vannak. Hol a közeli reménység, hol újra a háború veszélye sejlik fel leveleiben. A béke legfőbb akadálya maga Napóleon: „aki mindent meg kíván tartani, amit most bír". Más hírek szerint a franciákat súlyos vereségek érték. Spanyolországból kiűzték őket, Olaszországban zendülések szítják a tüzet, a tiroliak páratlan elszántsággal harcolnak Bonaparte ellen — teljes káosz mindenütt. Szeptember elsején egy mondatban említi Napóleon győri látogatását. Két hét múlva a háború elkerülhetetlenségéről szól. Az angolok hoUandiai manővereit is ismeri és reménykedve írja: „Talán megtellett Napóleon gonoszságainak mértéke? — Talán meg akar fordulni a kocka? Talán csak költött hírek ezek, hogy a kétségbe esettek új reményekkel telly ének meg? " 5 Mindeközben figyelme kevésbé fordul az inszurrekció felé, noha a nemesi sereg hadi fontosságáról továbbra is meg van győződve. A wagrami csata után a nemesi csapatok egy részét „figyelőbe", őrszolgálatba osztották be. A zalai lovasság, a Veszprém, Pest és Vas megyei gyalogság a Vág mellett folytatja ezt a feladatát. Július 13-án ott volt ő is amikor nagy ünnepléssel fogadták a Mesko József vezette hadosztályt, amelyik még június 15-én törte ki magát a franciák gyűrűjéből és egy hónapos kalandos menetelés után tért vissza a fősereghez. Később már úgy tudja, hogy az inszurrekció „rezerva had" lesz, s lehet, hogy ő is Fehérvárra vagy Veszprémbe kerül. Két nap múlva pedig az a hír terjedt el, hogy a felkelő had ,,az Avantgardát fogja csinálni és a Palatínus az elősereget vezérli". Ezek a kósza hírek, a nemesi sereg felhasználásának variációi mindenképpen el kellett, hogy gondolkoztassák őt annak harci értékéről, megbízhatóságáról. Főleg úgy, hogy pontos ismeretei voltak a háborúról, nagyságáról. S hajdani hivatásos katona lévén látta-látnia kellett — ez a bizonytalankodás az inszurrekció körül, mit jelent. Nem is tud már szeptembertől írni a nemesi hadakról. Egy helyi vonatkozású, szomorú tudósítása van csak: „Holnap a szomszéd faluban egy Veszprém vármegyei insurgens agyon fog lövettetni s pedig Barcza a neve; Csöglére való."

36 S már csak a legfontosabbról tudósítja boldogan feleségét október 16án: „Megvan a Békesség! — 14-dikben lőn meg. Győrött már kivan hirdetve." Két nap múlva küldi a tájékoztatót a békepontokról. Az inszurrekció pedig megy búcsú díszszemlét tartani Pápára s utána feloszlik, de még há113