A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Praznovszky Mihály (irodalomtörténész, Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém): Két szerető szív a háborúban (Kisfaludi Sándor és Szegedy Róza élete a napóleoni háborúban levélváltásuk alapján)

A hadi események felgyorsulásával feladatai is megsokasodnak. Tevékenyen részt vesz a dunántúli hadak szervezésében, felállításában. Ugy tudja, a zalai felkelők három zászlóaljat képeznek, amelyek Sümegen, Keszthelyen és Tapolcán helyezkednek el, és maga a dunántúli inszurrekció Győr és Keszthely között áll majd. Ám ahogy érkeznek a hírek a nagy összecsapásról, látszik mily keveset számít itt az előzetes tervezgetés, fontolgatás. Május 4-én tudósít, hogy véres ütközetek voltak, 100 ezernél több ember esett el mind a két részről, a magyar regementek mind oda vannak. Nem csoda, ha a dunántúliakat: Győr, Sopron, Vas, Veszprém, Zala, Fejér, Komárom megyeieket Győr illetve a Rába mentén sorakoztatják fel. ,,Győr előtt nagy sánczok vannak, Győr erőssíttetik, de sem a városban, sem a sánczokban, sem az insurrectional nincs semmi ágyú, nincs pattantyús, nincs reguláris katona." — írja az őszinte sorokat, hiszen csak a feleségének meri megvallani a nemesi seregek felszerelési hiányosságait. A franciák már Bécsben vannak, s ki-ki csapnak onnan. Nem tudja, elérnek-e Sümegre is majd. Nyugtatja feleségét „semmit se félly, mert amint hallom, jó fenyítéket tartanak." Egyébként is ,,a veszedelem csak ott nagy a háborúban, ahol a hadak összeütköznek."

2 9 Összeütközésekről pedig naponta érkeznek hírek, amelyek persze mindig az osztrákok győzelmét hozzák, de ezekben nem nagyon bízik. Helyette a konkrétumokat mondja, Napóleon proklamációját közli a maga megjegyzéseivel: „Bonaparte egy magyar proclamatiot eresztett a Magyarokhoz, me Ily ben azt mondgya, hogy becsüli és szereti ezt a nemes és nagyszívű nemzetet, ugyan azért úgy jön hozzá, mint baráttya. Reményli is, hogy az Insurrectio nem őellene fogott fegyvert, hanem, hogy őseik szokása szerint Rákos mezején királyt válasszon kebeléből magának stb. Mind eddig még mind szerencsésen confiscáltattak. Az isten mentse meg hazánkat a pártosoktól!"

30 Egy-egy pillanatra érzékelteti, hogy az osztrák hadvezetésben mutatkozó egyenetlenségek is hozzájárultak a súlyos vereséghez: „Némely környülállásokból sejthetem, hogy a gyanú ismét uralkodik a Testvérek között. Veszedelmes lesz ez mind az országnak, mind némelly egyes embereknek." Az ilyen bizalmas információhoz mindig hozzáteszi, titoktartást kérve a feleségétől: „Lármát nem kell tenni." A nádor környezetében tartózkodván érzékletes képet fest rajongva tisztelt elöljárójáról. Mert ugyan valamennyi főherceget kiváló embernek tartja ,,de az én Principálisom az ő mélly, általlátó elméjével, állhatatos erős karakterével, egyenes lelkével, fejedelmi nagyságával valamennyit fellyül haladgya — egyetlenegy a maga nemében. Én szeretem, tisztelem . . . kész vagyok mindent tenni érette.*' Őrnagyi rangját megtartva lett hadsegéd. Feladatát így írja le: „a Politia a Fő hadiszállásban, — az Idegneknek, és Kémeknek megvizsgálása: a Mészárosoknak, kenyérsütőknek, Markotányosoknak igaz, vagy hamis mértéke, — 111