A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Praznovszky Mihály (irodalomtörténész, Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém): Két szerető szív a háborúban (Kisfaludi Sándor és Szegedy Róza élete a napóleoni háborúban levélváltásuk alapján)

kellett bevonulniuk). Márciustól kezdve járta az országot az esztergomi érsek kíséretében, hogy fegyverbe szólítsa a nemeseket. Megkezdődnek a hadi szemlék s megindul a végtelen és eredménytelen huzavona elfogadható fegyverzet, ruházat biztosításáért. 1809. április 9-én Károly főherceg megindítja a háborút. Gyorsítani kellett a felkelés szervezését. A nádor mellett a főhadsegéd gr. Beckers József lett, míg a vezérkari főnök Gomez y Parientos altábornagy. „A magyar nemesi felkelés összereje: 19 gyalogzászlóalj 20 467 gyalogossal, 98 lovasszázad 18 161 lovassal."

20 A dunántúli hadaknak gyorsított ütemben kellett felvonulniuk április végéig Győr közelébe. Május 5-én báró Mecséry János altábornagy pontosította a felvonulási színtért: „Győrbe és a Győr—Sárvár közötti Rába vonalra" kellett vonulniuk.

21 Károly herceg kezdeti sikereit nem tudta kihasználni és Napóleon sikeresen nyomult előre. Május 13-án Bécsbe érkezett, az osztrákok a Duna északi partjára vonultak vissza. S amikor május 20-án megjelenik Napóleon kiáltványa a magyarokhoz, a francia császár éppen élete egyik legkellemetlenebb helyzetébe kerül: a május 18—21 között lezajlott asperni (esslingeni) csatában vereséget szenved. Napóleon okulva a hibából azonnal új haditervet dolgozott ki, s ebben már Magyarország is szerepet kap, mellékhadszíntérré változik. A Lauriston hadtestcsoport megindul Magyarország felé azt a parancsot kapva, hogy „Wiener Neustadtól nyomuljon előre Sopronig, majd onnét bontakozzon szét Kapuvár és Csorna, illetőleg Kőszeg és Szombathely irányba."

22 A francia csapatok kisebb-nagyobb csatákat vívtak a Dunántúlon, Szombathelynél, Sárvárnál, Pápánál, Dabrókánál, eljutottak Veszprémbe is. Nem is egyszer riogatták a püspöki város lakóit. Június 14-én egy 35 fős dragonyos felderítőosztag vágtatott be a megyeháza elé. Egy hét múlva (22-én) a Marulas könnyűlovas hadosztály csapatai töltöttek itt egy éjszakát, majd egy hét múlva június 29-én újabb francia osztag ért a városba. A hadisarcon kívül, különösebb kárt ugyan nem okoztak, de izgalmat annál nagyobbat.

23 A nagy összecsapás június 13-án és 14-én volt Győrnél, ahol Jenő nápolyi alkirály visszavágott János főhercegnek. A győzelemmel maradéktalanul teljesítette Napóleon haditervének rá vonatkozó részét: tartsa távol János seregeit Bécstől, a Dunától, szorítsa egyre inkább Buda felé, hogy közben ő zavartalanul felkészülhessen a döntő ütközetre - de túl messzire se menjen, mert szükség lesz rá. Június 23-án vissza is vonultak a franciák a Dunántúlról és egyesültek a fősereggel. Július 5—6-án a wagrarni csatában Bonaparte bosszút állt Aspernért, noha hajszálon múlt itt is a győzelme. Főleg János késlekedése a vereség oka. A franciák vesztesége 30 ezer ember, míg az osztrákoké 40 ezer. Károly főherceg megadta magát, július 12-én Znaimban aláírták a fegyverszüneti megállapodást, Ferenc császár nem akarta ezt elfogadni és csak július 108