A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Praznovszky Mihály (irodalomtörténész, Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém): Két szerető szív a háborúban (Kisfaludi Sándor és Szegedy Róza élete a napóleoni háborúban levélváltásuk alapján)

16-án a koroncai haditanácson tudták rávenni, hogy ő is aláírja és elkezdőd­jenek a béketárgyalások. Ezek aztán hónapokig elhúzódtak, (rövid kitérő Napóleon győri látogatása augusztus 31-én) s nemegyszer a háború újrakez­dődése is felmerült az álláspontok eltérése miatt. Végül is október 14-én aláírták a békeszerződést, amely rendkívül súlyos következményekkel járt az osztrák birodalomra nézve. Kisfaludy őrnagy Levelezése 24 alapján szinte napra pontosan tudjuk követni, hogy egy év alatt merre járt Kisfaludy Sándor. Egy évet írunk, mert az inszurgenseket decemberben ugyan hazaengedték, ő még 1810 márciusában—áprilisában szolgálatot teljesített Budán. Literátor feladat volt ez, a felkelés históriájá­hoz gyűjtött adatokat, s így másfél hónapra ismét elszakadt hitvesétől. 1809. március 17-én indult el Sümegről. 18.-án Veszprémben időzött a rokonoknál, majd innen ment tovább Budára. Kb. egy hónapig tartózko­dott itt, majd április 27-én Zalaegerszegen volt, 28-án Zalaapátiban, 29—30­án Zalaszentgróton, május 1-én Keszthelyen, május 2-án Tapolcán. Ezeken a településeken „az inszurrekciók felosztását" végezték. Május 4-től ismét Zalaegerszegen találjuk, a zalai hadakparancsnokát helyettesítette. Május 12­én Tapolcára érkezett, s úgy volt, hogy 14-én Keszthelyre mennek, ahol a „mustra és zászlószentelés lesz". Mégsem ide, hanem Győrbe indultak má­jus 17-én. Pár napot töltött itt, illetve Ácson, a palatínus „kvártélyát' 1 kel­lett előkészítenie. Közben 21-én átment megnézni a komáromi vár erődítési munkálatait, amelyeken ,,ma pünkösd napján is 20 000 ember dolgozott". 22-én Budára ment. A Rácvárosban lakott, a várban nem jutott neki egyelő­re szállás. Itt csatlakozott a nádor vezérkarához: június 1-én indultak Győr­be a táborba. Részt vett a csatában, majd utána a bősi hadiszállásra vonultak vissza. Június 29-én vonultak át Komáromba, ahol több hétig állomásoztak. Innen július 1-én átlovagolt Pápára, de csak egy napra. Ugy volt, hogy július 14-én a nádor elküldi őt Znaimba a császárhoz, de végül maga az uralkodó jött ide. Augusztusban Pápán volt több hétig, itt találkozott a feleségével. Augusz­tus 24-én vonultak Kisbérre, ahol egészen november közepéig állomásoztak. Közben azért ki-ki mozdult innen. Augusztus 25-én például Tatára mentek a császárnét köszönteni nevenapján. Szeptember 6-án Téten látogatta meg be­teg édesapját. 10. és 14. között Veszprémben járt a feleségénél. Majd szep­tember 22 és október 3 között valamelyik nap Veszprémben volt ismét, de ezúttal engedély nélkül. Szerencsétlenségére a nádor közben visszatért, s a főhadiszálláson érdeklődött utána. Reméli, írja: „ebből ki fogom magamat menthetni". Bár később is lett volna alkalma ilyen eltávozásra, nem merte megkockáztatni: „nem merek már helyemről félrecsapni, nehogy neheztelé­sét vonnyam magamra", — írja feleségének október 8-án. 109

Next

/
Thumbnails
Contents