A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Praznovszky Mihály (irodalomtörténész, Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém): Két szerető szív a háborúban (Kisfaludi Sándor és Szegedy Róza élete a napóleoni háborúban levélváltásuk alapján)

16-án a koroncai haditanácson tudták rávenni, hogy ő is aláírja és elkezdődjenek a béketárgyalások. Ezek aztán hónapokig elhúzódtak, (rövid kitérő Napóleon győri látogatása augusztus 31-én) s nemegyszer a háború újrakezdődése is felmerült az álláspontok eltérése miatt. Végül is október 14-én aláírták a békeszerződést, amely rendkívül súlyos következményekkel járt az osztrák birodalomra nézve. Kisfaludy őrnagy Levelezése

24 alapján szinte napra pontosan tudjuk követni, hogy egy év alatt merre járt Kisfaludy Sándor. Egy évet írunk, mert az inszurgenseket decemberben ugyan hazaengedték, ő még 1810 márciusában—áprilisában szolgálatot teljesített Budán. Literátor feladat volt ez, a felkelés históriájához gyűjtött adatokat, s így másfél hónapra ismét elszakadt hitvesétől. 1809. március 17-én indult el Sümegről. 18.-án Veszprémben időzött a rokonoknál, majd innen ment tovább Budára. Kb. egy hónapig tartózkodott itt, majd április 27-én Zalaegerszegen volt, 28-án Zalaapátiban, 29—30án Zalaszentgróton, május 1-én Keszthelyen, május 2-án Tapolcán. Ezeken a településeken „az inszurrekciók felosztását" végezték. Május 4-től ismét Zalaegerszegen találjuk, a zalai hadakparancsnokát helyettesítette. Május 12én Tapolcára érkezett, s úgy volt, hogy 14-én Keszthelyre mennek, ahol a „mustra és zászlószentelés lesz". Mégsem ide, hanem Győrbe indultak május 17-én. Pár napot töltött itt, illetve Ácson, a palatínus „kvártélyát'

1 kellett előkészítenie. Közben 21-én átment megnézni a komáromi vár erődítési munkálatait, amelyeken ,,ma pünkösd napján is 20 000 ember dolgozott". 22-én Budára ment. A Rácvárosban lakott, a várban nem jutott neki egyelőre szállás. Itt csatlakozott a nádor vezérkarához: június 1-én indultak Győrbe a táborba. Részt vett a csatában, majd utána a bősi hadiszállásra vonultak vissza. Június 29-én vonultak át Komáromba, ahol több hétig állomásoztak. Innen július 1-én átlovagolt Pápára, de csak egy napra. Ugy volt, hogy július 14-én a nádor elküldi őt Znaimba a császárhoz, de végül maga az uralkodó jött ide. Augusztusban Pápán volt több hétig, itt találkozott a feleségével. Augusztus 24-én vonultak Kisbérre, ahol egészen november közepéig állomásoztak. Közben azért ki-ki mozdult innen. Augusztus 25-én például Tatára mentek a császárnét köszönteni nevenapján. Szeptember 6-án Téten látogatta meg beteg édesapját. 10. és 14. között Veszprémben járt a feleségénél. Majd szeptember 22 és október 3 között valamelyik nap Veszprémben volt ismét, de ezúttal engedély nélkül. Szerencsétlenségére a nádor közben visszatért, s a főhadiszálláson érdeklődött utána. Reméli, írja: „ebből ki fogom magamat menthetni". Bár később is lett volna alkalma ilyen eltávozásra, nem merte megkockáztatni: „nem merek már helyemről félrecsapni, nehogy neheztelését vonnyam magamra", — írja feleségének október 8-án. 109