Sebestyén Gyula emlékére (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 1. 1989-1991)

Petánovics Katalin: A zalai summásgyerekek munkába nevelése

kán. A gallyakat rakták csomóba, aprították, kivágták a kisebb aljnövényzetet. A 9 éves kislányra anyja mindent nyugodtan rábízhatott a ház körül. Igazi segítsége,jobbkeze volt, ha szófogadónak és ügyesnek nevelte. 9—10 évesen fiúk—lányok egyaránt elmentek napszámba szőlőt gyomlálni.

14 A 11—12 évesek egy kis tejért, vagy egyéb ajándékért beálltak a cséplésnél a legporosabb helyre, a pelyva és a töreklyukba. Ezek az évek már igazi választóvonalat jelentettek a gyermekkor és a felnőtté válás között. A csonka családban — ahomiét az apa minden évben 6 hónapot távol töltött — a gyerekek hamar értek. Aratásban megtanulták a kötélvetést, a marokszedést, mert tudták, hogy mindkettőre hamarosan nagy szükségük lesz. Megmutatták nekik a felnőttek, hogy hogyan kell derekukat a kapa nyeléhez törni, hogy aztán életük végéig el se szakadhassanak egymástól. De ez a kor már alkalmassá tette őket arra is, hogy a rokon summásgazda segítségével bekerüljenek a csapatba. Na nem a mezei munkára, hanem a kastélyba mindenesnek, amolyan fuss ide—fuss oda üzenetvivőnek, kukorica morzsolónak, csirkeetetőnek.

15 Vagy a méhészetben, kertészetben segítettek. Egyik beszélgetőtársam így emlékezett vissza ezekre az évekre: „Anyám vett egy szőlőt 1930-ban 900 pengőért . . . Felét kifizettük, a többit a bankból vettük ki kamatra. Ez a kölcsön akkora terhet rótt ránk, hogy a fiatal időnk szinte ráment ... a törlesztésre ... 1940-ben tudtuk le teljesen . .. Kimaradtam a 6. osztálbú, ugy mentem el summásnak. Rögtön bekerültem az uradalom kertészetébe. A kertész mondta nekem, ha meglátom a gróf urat, csak szaladjak oda, és csókoljak neki kezet. Hát én ahányszor megláttam, futottam oda és kezetcsókoltam. Szeretett, mindenáron ott akart fogni, hogy inast nevelnek belőlem. De amikor elérkezett a hazaindulás napja, semmi pénzér' ott nem maradtam vóna, pedig nagyon jó helem lett vóna . . . Ott 120 pengőt kerestem. Azt mind meg is hoztam!"

16 Ki ne érezné a felnőtt férfi szavain még most is átizzó gyermeki büszkeséget! S ezentúl azt a komoly és mély felelősséget, amelyet ez a 12 éves fiú vállalt a családjáért. Ha elérkezett a bűvös 13. év, egyúttal elérkezett a felnőtt munkavállalás ideje is fiúknál, lányoknál egyaránt. Igaz, hogy minden intéző, akivel csak beszéltem, azt mondta, hogy 13—14 éveseket nem vettek föl, tiltotta a törvény.

1 7 De átnézve adatközlőim életkorát, egyértelmű, hogy a lányok 7080%-a 13—15 éves korig szegődött el először summásnak. Belőlük kerültek ki a legjobb cukorrépa kapások, egyelők, ha már megtanulták a fortélyát, mert az ő derekuk még friss és hajlékony volt. De marokszedőként is helytálltak. A hasonló korú fiúkat vízhordónak szegődtették. Nem volt irigylésre méltó munka. Egész nap talpalt* cipelte a nehéz vizesedényt, mégis mindig ví64