Sebestyén Gyula emlékére (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 1. 1989-1991)

Petánovics Katalin: A zalai summásgyerekek munkába nevelése

zért kiáltottak, s mindig szidták. Rá várt még a szálláshely föllocsolása, takarítása is. Mindenki parancsolt neki. Ezek a fiatal fiúk még alkalmatlanok voltak kaszálásra, kötözésre, de markot tudtak szedni. Ők voltak a félkezesek, ami fizetésbeli és a csapatbéli helyüket jelentette.

18 15 évesen kezdték próbálni a kasza erejét. De kaszásnak 18 éves koruk előtt nem szerződhettek. Az már férfit próbáló, megerőltető feladat volt. Addig kötelet vetettek, kötöztek aratásban, segítettek a hordásban, cséplésben. De annyira elfáradtak a napkeltétől napnyugtáig tartó erős munkában, hogyha a szalmakazalon egy-egy percre megálltak, már aludtak is, és sorra eldőltek, mint a villámsújtotta fiatal fák. A felnőtt férfiak kénytelenek voltak leküldeni őket, nehogy véletlenül villával megszúrják vagy betemessék a kazalba.

19 Ezek a gyerekek 1—2 évvel korábban tanultak meg minden munkát, mint a gazdagyerekek. A cél az volt, hogy jó napszámos, jó summás váljék belőlük. Tanuljanak meg hallgatni, engedelmeskedni, tegyék azt, amit parancsolnak nekik, mert abból nem lehet baj. Ezeknek a fiataloknak nem is volt igazi áttekintése a gazdálkodásról. Sohasem terveztek, mindig csak végrehajtottak. Velük szemben a gazdák gyerekei állandóan benne éltek s részt vettek a gazdasági év minden tevékenységében, s megtanulták a tervezést, az önálló munkát. V. Ha eddig figyelemmel kísértük a gyerekek sorsát, akkor kiderült belőle, hogy számos kötelességük mellett nem sok idejük jutott a tanulásra. Az iskolát rendszertelenül látogatták. Sokuknak kiesett a szeptember, az október, az április és a május, mert a kiskanászok, őrzőgyerekek szegodése nem a tanévhez, hanem az évszakokhoz kötődött. A szülőkkel költöző summásgyerekek szintén csonka évet jártak, hacsak a tanyán, vagy a közeli faluban nem volt iskola, ahol a cselédgyerekekkel együtt koptatták az öreg padokat.

20 írni, olvasni, számolni, imádkozni megtanultak, a többi tudnivalót az életből lestek el. A 6 hónap alatt nemigen törődtek sem testi, sem lelki szükségleteikkel, csak azzal, hogy a munka menjen. Templomba igen ritkán jutottak el. Arra is mindössze két adatom van, hogy a kiskorú summások szerződésük alatt bérmálkozhattak. Az egyik csapat saját költségén hazautazhatott a falujába, ahol a plébános engedélye alapján, külön előkészület nélkül is részesülhettek a bérmálás szentségében. A másik esetben a gazdaság kocsival hozta-vitte a bérmálandókat az oktatásra a közeli faluba, s bérüket nem vonta le.

2 * A volt summások ugyan azt állítják, hogy a faluban a gyerekek nem nagyon nézték le egymást, de rögtön ellentmondásba keveredve önmagukkal 65