Sebestyén Gyula emlékére (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 1. 1989-1991)

Sebestyén Gyula: Keszthelyi országos könyvtár és dunántúli közponi múzeum. Bp. 1921

akkori 3 ezer márkát érő könyvtára s a főiskola tanárainak összes könyvkészlete elégett. A székesfehérvári 1295-iki tűzvész alkalmából egy oklevelünk a pápának panaszolja el, hogy a káptalant pótolhatatlan veszteség érte, mert elégtek azok az aranytól ragyogó, csillogó drágakövekbe foglalt és művészien díszített könyvek is, amelyekhez hasonlót Magyarországon még alig látott valaki! Ez pedig nagy szó ott, ahol könyvkedvelő főurak és királyok is voltak. Hiszen az Árpádkori magyar művelődéstörténet dicsőségére a XI. század végén és a következő század elején élő Kálmán királyt már Könyvesnek nevezték, „mert könyvei valának". Az első európai nyilvános közkönyvtárakat a renaissance apró olasz fejedelemségei hozták létre. A velencei, flórenci, római, urbinoi bőkezű alapítókkal nálunk Mátyás király kelt versenyre. Egyik olasz szállítója följegyezte, hogy évente 33 ezer magyar aranyat költött könyvek szerzésére. Midőn barátja, a gazdagságáról híres Medici Lőrinc, haláláról értesült, megörült, hogy ezután már lehet könyveket vásárolni. Mátyás életében a csodálatos pompával készült pergamen-kötetek, az úgynevezett Corvin-kódexek, nem jutottak a kisebb méretű olasz közkönyvtárak leláncolt köteteinek sorsára. Könyvtárát csak halála után minősítette az országgyűlés állami tulajdonnak. Buda eleste után és visszafoglalásakor ez az állami kincskészlet közpréda lett. A bécsi es. kir. Udvari Könyvtár épületének homlokán ma is ott díszeleg még, hogy Mátyás király könyvtárának maradványaiból alapították. Amit e téren más országokban nemzeti császárok, királyok és fejedelmek végeztek, azt nálunk — néhány esetben büszkébb sikerrel — főuraink pótolták. Gróf Széchenyi Ferenc, a Georgikont alapító Feste tich György sógora, nagycenki könyvtárát és ritkaságainak egyéb gyűjteményeit 1802ben a magyar nemzetnek adományozta s ezzel az úttörő cselekedettel szerencséskezű alapítója lett a Magyar Nemzeti Múzeumnak és a benne lévő Országos Széchenyi-Könyvtárnak. A gróf Teleki-nemzetség éppen így lesz alapítója a M. Tud. Akadémia könyvtárának és a marosvásárhelyi Teleki thekának. Gróf Apponyi Pozsony városát ajándékozza meg könyvtárával, gróf Festetich Lajos 1816-ban régi értékes példányokat tartalmazó négyezerkötetes magánkönyvtárával Kaposvárott vármegyei könyvtárt alapított. Végül megemlítem, hogy a ferencrendiek leégett kismartoni könyvtára helyett a herceg Esterházy-család 1695-ben rendkívül sok régi magyar könyvészeti kincset tartalmazó gazdag könyvtárt adományozott. A felhozott példák egyben azt is igazolják, hogy egy közkönyvtár csak akkor lesz virágzóvá, ha valamely kulturális szükségletet fedez. Mert enélkül az élettel nincs kapcsolata, nem fejlődik és zátonyra került holt tőkét jelent. A Magyar Nemzeti Múzeum és annak Országos Széchenyi-Könyvtára, valamint a M. Tud. Akadémia Teleki-Könyvtára is hiánytpótló magyar kultúrintézetekké fejlődtek. De Somogyban, ahol az egykori Kis Tükör szerint „Al90