Sebestyén Gyula emlékére (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 1. 1989-1991)

Sebestyén Gyula: Keszthelyi országos könyvtár és dunántúli közponi múzeum. Bp. 1921

mát, körtvélyt, somot itt eleget ehetsz, — De a tudományban részt keveset vehetsz", a vármegyei könyvtár életképtelennek bizonyult. Noha számára később gróf Festetich László alapítványt tett s a vármegyei nemesség is támogatta, polcairól elvégre is a kaposvári áll. főgimnázium könyvtárába vándorolt. Az élettel való kapcsolat híán meddő lett a pozsonyiak ApponyiKönyvtára és a gazdag marosvásárhelyi Teleki-theka is. A rendkívül értékes Esterházy-Könyvtár a kismartoni néhány szerzetes rendházában a világtól el van zárva és a tudomány számára is rendkívül nehezen hozzáférhető. Jellemző, hogy a Dunántúl legnagyobb könyvtárait az Árpádkori nyomokon elindulva, ma is az egyháziak birtokában tudjuk megtalálni. A bakonybéliek régi könyvtára a Szt. Benedek-rend pannonhalmi központi könyvtárába kebeleztetett. E legnagyobb vidéki könyvtárunkban ma 158 ezer kötet könyvet őriznek. A Dunántúlon utána az esztergomi Főegyházmegyei Könyvtár 112 ezer kötetes gyűjteménye és a zirci ciszterci apátság 55 ezer kötetes könyvtára következik. Tihanyban már csak 12 ezer kötetes könyvtár van, ami éppen egyharmada a herceg Festetich-család keszthelyi hitbizományi könyvtárnak. A többi dunántúli könyvtári anyag a püspökségek, káptalanok, tanintézetek és előkelő művelt családok közt oszlik meg. A Festetichek közkönyvtári törekvése csak a legújabb időkben fogant meg, amennyiben múzeumokért és kultúrházakért versengő vidéki városaink siettek közkönyvtárakat is alapítani. Midőn a magyarországi nyomdatermékek beszolgáltatandó kötelespéldányairól az 1897: XLI. törvénycikkben intézkedés történt, az egész Dunántúlon nem volt még egyetlen közkönyvtár sem. Nem is találtak központot, ahová a győri és pécsi kir. ügyészséggel a helyi érdekeket szolgáló dunántúli nyomdatermékek példányait irányítani lehetett volna. Ezért jött létre egyidejűleg Győrben az első nyilvános városi könyvtár, Pécsett pedig a városi múzeum könyvtári osztálya. Ha tehát a világháború után kialakult magyarországi viszonyok most a magyar faj szellemi termékeinek összegyűjtésére, megőrzésére és hozzáférhetővé tételére a Dunántúlon nélkülözhetetlen kulturális erőforrásul, egy Dunántúli Országos Könyvtárt kívánnak velünk létrehozatni, akkor semmiféle helyi érdek, dunántúli érdek, országos érdek, vagy valami másirányú terv és előmunkálat annak, hogy ez a könyvtár Keszthelyen legyen, útjában nem áll. Nem áll útjában semmi történelmi előjog sem. Nincs egyetlen város, amely a Dunántúlnak az volna, ami Nyugat-Magyarországnak Pozsony, Észak-Magyarországnak Kassa, Erdélynek Kolozsvár, a Bánságnak Temesvár, az Alföldnek Szeged és Debrecen, egész Magyarországnak pedig Budapest. Viszont, ha a földrajzi nehézségeket le akarjuk győzni, akkor Keszthelyen kívül más vidéki városra gondolni is alig lehet. Mert ha gondolunk, rögtön versengés keletkezhetik olyan vármegyei székhelyek között, amelyek a szellemiek terén olyan összpontosító erőt, mint amekkorát egy modern város a 91