Sebestyén Gyula emlékére (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 1. 1989-1991)

S. Lackovits Emőke: Sebestyén Gyula 1864–1946

S. LACKOVITS EMŐKE: SEBESTYÉN GYULA (1864-1946) Sebestyén Gábor szentantalfai református lelkész és Asztalos Eszter hét gyermeke közül elsőnek született Szentantalfán 1864. március 7-én a középkori eredetű, de a 18. században már szétszóratott Veszprém megyei protestáns nemzetségből Sebestyén Gyula a néprajztudós, a Magyar Néprajzi Társaság (MNT) elnöke, a MTA levelező tagja. Iskoláit Veszprémben, Pozsonyban és Debrecenben végezte, már érettségizőként kitűnően beszélve a latin és a német nyelvet. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemre beiratkozva Gyulai Pál, Heinrich Gusztáv, Beöthy Zsolt és Budenz József tanítványaként magyar és német irodalmat, nyelvészetet, esztétikát és magyar őstörténetet hallgatott. Felsőbb éves hallgatóként modern filológiai szeminárium szervezésével bízták meg. 1893-ban befejezte egyetemi tanulmányait, s a Nemzeti Múzeum Könyvtárába került, ahol már 1899-től gyakornokként is tevékenykedett. 1894-ben feleségül vette a kecskeméti származású Varga Etelkát. Házasságukból 1895—1899 között három gyermek: egy lány, két fiú született. Leszármazottai közül lányának utódai: unokája és dédunokája ma Balatonfüreden élnek. 1898-ban ausztriai, svájci és franciaországi könyvtárakban (tíz jelentős Nyugat-európai intézményben) kereste Sebestyén Gyula a magyar írásbeli emlékeket. 1901-ben nyújtotta be doktori értekezését „Adalékok a középkori énekmondók történetéhez" címmel. Ugyanezen évben nevezték ki a Magyar Nemzeti Múzeum őrévé. 1904-ben újabb európai (osztrák, német és cseh) könyvtárakat keresett fel, ahol a katalóguskészítés módszereit tanulmányozta, de gondja volt az itt őrzött Corvinák leírására is. 1905-től igazgató őr lett, s ugyanezen esztendőben „A magyar honfoglalás mondái" című munkájával elnyerte a MTA levelező, s a Kisfaludy Társaság rendes tagságát. 1907-ben pedig a Nemzeti Múzeum támogatásával megkezdte a dunántúli kolostorok emlékeinek tanulmányozását. Sebestyén Gyula tudományos munkásságának legaktívabb korszaka az 1890-es évek végétől az 1920-ig terjedő időszak volt. Munkássága alapján a folklórkutatás és gyűjtésszervezés apostola címmel illethetnénk. A folklór iránti érdeklődése korán, pozsonyi diákévei alatt már jelentkezett. Először csak népdalokat jegyzett le, majd egyetemi hallgatóként Zala megye népköltészetének összegyűjtését kezdte meg, felfigyelve az idegenben katonáskodók verses leveleire. 1897-től a regösénekek felkutatásával, minden előforduló változatuk lejegyzésével volt elfoglalva. Négy évig folytatta a gyűjtőmunkát, 179 községet keresett fel hat dunántúli és egy 7