Sebestyén Gyula emlékére (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 1. 1989-1991)

S. Lackovits Emőke: Sebestyén Gyula 1864–1946

erdélyi megyében. A helyszíni gyűjtőmunkát hírlapi felhívásokkal segítette, elindítva ezzel az önkéntes néprajzi gyűjtőmozgalmat is. Eredményei láttán a Kisfaludy Társaságtól anyagi támogatást kapott. Az összegyűjtött teljes és töredékes regösének változatok elemzéséből született meg kétkötetes munkája: A regösök (Bp. 19Ö2.) és a Regös-énekek (Bp. 1902.). !tt többek között arra is rámutatott, hogy a regösök a középkori énekmondók egyenes utódai. Sebestyén Gyulát egész életében a magyarság eredete, őstörténete foglalkoztatta, így jutott el a székelység eredetének kérdéséhez is, amelyről azt vallotta, hogy a hun—magyar mondavilág értelmezésének itt keresendő a nyitja. Mellette a hun—avar—magyar kapcsolatokat is vizsgálta. E meghatározó érdeklődésének köszönhető a magyar rovásírás emlékeinek és párhuzamainak összegyűjtése, elemző tanulmánnyal ellátott közzététele is: Rovás és rovásírás (Bp. 1909.). A magyar rovásírás hiteles emlékei (Bp. 1915.). A Dunántúl néprajzi feltárásához a „Magyar Népköltési Gyűjtemény" VIII. kötetével járult hozzá 1906-ban (Dunántúli gyűjtés). Ez, a Dunántúl szellemi műveltségét összefoglaló kötet több mint 50%-ban balladákat, dalokat, románcokat tartalmaz. De mellettük a jeles napokhoz kapcsolódóan a népszokások költészetét is közölte. Kutatási eredményei közül figyelemre méltók a bábtáncoltató betlehemmel összefüggő megállapításai, amelynek kialakulásában feltevése szerint szerepe volt a regösénekeknek is. Utóbbi előfordulási területein figyelte meg ugyanis a bábtáncoltató betlehemezést. De felfigyelt a misztériumjátékok és az iskoladrámák közötti kapcsolatra is. E témakörben azóta jelentős elemzések születtek. A tudományos kutatás előrelépésével, új eredmények megfogalmazásával Sebestyén Gyula bizonyos megállapításai, feltevései túlhaladottakká váltak, némelyek mai ismereteinkkel cáfolhatók is. Azonban munkáinak jelentős része ma is maradandó érték, egy-egy terület kutatásának alapja. Módszertani megállapításai ugyancsak időtállónak bizonyultak. Ideje lenne életművének teljes feltárását és közzétételét elvégezni. Különösen fontosnak tartotta Sebestyén Gyula a népköltészet tanulmányozását, mert szerinte ezáltal a nép lírai alkotóereje teljes valóságában ismertté válhat. Hangsúlyozta, hogy az adatok összegyűjtése csak az első lépés, amellyel a kutató nem elégedhet meg, további elemzést kell végeznie, megállapítva az eredetit és az átvételt: azaz a leíró néprajz mellett az elemző néprajz fontosságát hangsúlyozta, különös gondot fordítva az etnikus sajátosságok megállapítására, a népköltészet és műköltészet kapcsolatának felfedésére. A balladákat elemezve megállapította, hogy gondolatritmusuk, tömör drámai előadásuk a magyarság teljes balladaanyagát jellemezte, amelyet legtovább a székelység őrzött meg. Azóta ismertté vált a moldvai csángó-magyarok balladakincse, valamint a háromszéki (ma Kovászna megye) 8