Sebestyén Gyula emlékére (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 1. 1989-1991)

S. Lakovits Emőke: Sebestyén Gyula és a vidéki gyűjtőszövetségek

S. LACKOVITS EMŐKE: SEBESTYÉN GYULA ÉS A VIDÉKI GYŰJTŐSZÖVETSÉGEK Az Ethnographia múlt század végi és századunk elejéről származó köteteit végiglapozva, különféle gyűjtési felhívásokat olvashatunk, amelyeknek többsége a népköltészeti alkotások és a jeles napi szokások összegyűjtését kéri a néprajz iránt mélyebben érdeklődőktől.

1 E felhívások aláírójaként a „szerkesztő" szerepel, aki nem volt más, mint Sebestyén Gyula, az Ethnographiának 1898—1918-ig társ- majd önálló szerkesztője. E felhívásokkal a szerkesztő az önkéntes néprajzi gyűjtőtevékenység fontosságáról tett tanúbizonyságot, ekkor még ugyan határozottan nem mondva ki e mozgalom nélkülözhetetlenségét az eredményes néprajzkutatásban. Ezek a felhívások kezdetben rendkívül tömören megfogalmazottak voltak, elsősorban e

gye

gy jelenség megléte iránt érdeklődtek: pl. betlehemezés, regölés, a téli napforduló egyéb szokásai, a Szent Iván napi szokások, stb. Ahogy az Ethnographia 1904. évi kötetében Hermann Antal rámutatott: „ezek a felhívások elsősorban nyomozások voltak, a kérdezett jelenség meglétének jelzését kérték csak, a részletek feltárását a helyszínen maga Sebestyén Gyula végezte el."

2 Egy témakör teljes felgyűjtéséhez nem voltak elegendőek a megadott szempontok, bár 1900-ban a „Gyűjtsük a népköltészet termékeit" című gyűjtési felhívás már a korábbiaknál némileg részletesebb kérdőívet tartalmazott.

3 Az önkéntes gyűjtőknek kérdőívekkel történő, széleskörű néprajzi gyűjtőmunkájának megszervezése megvalósítandó célként állt Sebestyén Gyula előtt. Ehhez a munkához sürgető volt a használható kérdőívek készítése. Sebestyén Gyulának a gyűjtésszervezésben kifejtett tevékenysége, meggyőző, érvelő munkája máig ható, megállapításaiban ma is helytálló. Ez munkásságának egyik leglényegesebb területe. Elmondhatjuk ezt annak tudatában is, hogy napjainkra a néprajzi kérdőívkészítés és gyűjtésszervezés területén viszonylag nagyot léptünk előre. 1907-ben finn, svéd, norvég, német és dán tudósok megalapították a Folklórkutatók (tudományos) Szövetségét, a Folklore Fellowst (FF), a népköltészet, népzene, néphit és népszokások emlékeinek megmentésére, s az összegyűjtött anyagnak a tudományos feldolgozás számára való közzétételére. 1908-ban Katona Lajos a Magyar Néprajzi Társaság figyelmébe ajánlotta a FF-t, alapszabályát ugyanezen évben az Ethnographiában is közzétéve.

4 Indítványára a Magyar Néprajzi Társaság kimondta a FF-hoz való csatlakozást, azonban a magyar osztály csak a finn és a dán után, esztendők múlva, 1911. november 29-én alakult meg Sebestyén Gyula elnökletével, Bán Aladár főtitkárságával. Célja az volt, hogy először a magyar, majd 24