Sebestyén Gyula emlékére (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 1. 1989-1991)

S. Lackovits Emőke: Sebestyén Gyula 1864–1946

megmutatva a legjárhatóbb utat. Ugyanakkor jelezte a magyar tudományosságnak az európai tudományos életbe való bekapcsolódási lehetőséget is. „ ... mi egy olyan hazai tudományos intézményt tudunk teremteni, amelyhez fogható még nincs és aligha is lesz Európában . . ." Ez hiúsult meg a háborúval és következményével, az ország összeomlásával. 1919-ben Sebestyén Gyula aktív tudományszervezői és tudományos kutatói korszakának első, s legnagyobb jelentőségű szakasza lezárult. Korai nyugdíjazásának valamennyi oka ma még nem ismeretes teljességében, még leszármazottai előtt sem. Múzeumféltésből, a Nemzeti Múzeum és gyűjteményei épségének megóvása érdekében lépett kapcsolatba Szamueli Tiborral 1919-ben. Ezt rövid idő múlva, a Tanácsköztársaságot követően ellene használtak fel. Mindemellett a Hóman Bálinttal szembeni személyes ellentétei is szerepet játszottak korai nyugállományba helyezésében. Szepezdre vonult vissza, ahol élete végéig elsősorban a művészekhez fűződő baráti kapcsolatait, valamint az elhunyt magyar irodalmárok emlékét ápolta, nem zárkózva el a helyi közélettől sem. A néprajztudománnyal és a néprajzkutatókkal sem szakadt meg egészen kapcsolata. Erről tanúskodik a Berze Nagy Jánossal folytatott levélváltása. Nem hagyta abba őstörténeti vizsgálódásait és néprajzi gyűjtéseit sem. 1925-ben jelent meg „Gesta Hungarorum" címmel a „Magyar hősmondák öt könyve" című öt kötetes munkája, a FF kiadásában. Mint a Balatoni Társaság létrehívója, alapította meg a Balatoni Kurír című lapot, a Balatoni Évkönyvet (1921). A Társaság munkájában mint helyettes elnök, tevékenyen résztvett. Figyelemreméltó a Dunántúli Központi Múzeum a Balatoni Emlékmúzeum megvalósítása érdekében kifejtett ténykedése (Keszthelyi Országos Könyvtár és Dunántúli Központi Múzeum. Bp. 1921., Balatoni Emlékmúzeum Badacsonyban. Herceg Esterházy Pálnak benyújtott emlékirat. Bp. 1939.). Több kézirata tanúsítja szervezőmunkáját, tervtanulmányainak előkészítését, amelyet a dunántúli központi múzeum és könyvtár megvalósítása, a Balatoni Társaság és a Balaton idegenforgalmának korszerűvé, kultúrálttá és széleskörűvé tétele érdekében kifejtett (EA 10 800,10 801,10 803,10 804,10 105). „Mosolygó balatoni emlékek" címmel 1935-ben kiadta anekdotagyűjteményét. „Bujdosó" néven színjátékokat is írt, amelyekbe néprajzi kutatási eredményeit is bedolgozta. Ilyen a St. Gallenben játszódó „Ekkehard" öt felvonásos tragédia (1925—1933), valamint az Almádi bencés apátságban (Monostorapáti fölött) és Veszprémben történő négy felvonásos színmű „Magyar misztérium téli alakoskodó játék" (1936). Utóbbiba a növekvő korabeli német térhódítás elleni véleményét is belefoglalta. Szepezdi életének két igazi nagy szenvedélye a szőlészet-borászat és a horgászat maradt. Kitűnő borai nemzetközi borversenyeken is megálltak helyüket. Szellemi és fizikai frissességét haláláig megőrizte, bár a II. világhá12