Vajkai Aurél: Veszprém. Szabadtéri Néprajzi Múzeumok Veszprém megyében (Veszprém, 1970)

meglehetősen kíméletlenül pusztította az erdőt, az újkori erdőrendtartások mindenesetre eléggé szabályozták az erdő használatát. A konyha előterének legértékesebb, legváltozatosabb részét 2í fazekasdeszkán levő tárgyak adják. Tányérokat látunk a falra akasztva, a deszkán meg különböző cseréptárgyakat. Napjainkban természetesen túlnyomórészt fém-, zománcedény van a konyhában, azonban még sok helyütt találni régi cserépedényt, váfoslődi tányért, tüskevári bögrét, sümegi edényt, hogy csak a nevezetesebb cserépgyártó helyeket említsem. Meglehetősen ritka forma az emberfej mintájú korsó. Az ilyesfajta edények a szomszédos Ausztriában bizonyos kultikus célokat szolgáltak, arról azonban nincs tudomásunk, hogy nálunk is ezt a szerepet töltötték volna be. A kettős ebédhordó edényben a mezőn dolgozóknak vitték ki a levest és még valamilyen ételfélét. Az itt látható tányérok kisebb része feltehetőleg valahol a környéken készülhetett, nagyobb része azonban az ún. habán gyártmányok közé sorolható. A XVI. század folyamán a vallásüldözések idején az új keresztények, a habánok (anabaptisták, a habán szó feltehetőleg ebből keletkezett) Dél-Tirolból Morvaországba költöztek, majd később Nyitra megyében telepedtek le. 28