Vajkai Aurél: Veszprém. Szabadtéri Néprajzi Múzeumok Veszprém megyében (Veszprém, 1970)

A CSUTORÁS-CÉH KORSÓJA vonásaival, így volt vadászbírójuk, ládájuk, artikulusaik, korsójuk. A közös nagy vadászatra kora reggel a vadászbíró megfújta a kürtöt, a társaság összeverődött és kocsin kimentek az erdőbe, míg a szegényebbeket a kisbírók csődítették össze hajtóknak. Vadászat után kocsin vitték fel Bécsbe, az adónak szánt vadat. Még a múlt század közepén, egy 1839-ben kiadott irat szerint 3 szarvast, 14 dámvadat, 26 nyulat és 240 húros rigót. A királyi vadászok 1848 után már nem szállítottak vadat az udvarhoz, a vadászkompániábói Olvasó Egylet lett, de az utóbbi igyekezett a régi vadászat emlékeit átmenteni az utókorra, szép zöldmázas cserépkorsójuk díszítése erre utal: a domborművek szentgáli vadászokat, vadászházat, állatokat stb. 5 3 ábrázolnak.