Vajkai Aurél: Veszprém. Szabadtéri Néprajzi Múzeumok Veszprém megyében (Veszprém, 1970)

A kenyérsütőlapáton, a szénvonón kívül látható a kemence tartozékaként a piszka/a, s a villavas, az utóbbi segítségével tolták a főzőfazekat a tüzes kemencébe. A csipérvas még ma is használatban van, szerepét megtartotta az új zárt konyhák világában is. A cserépedenyek közül megemlíthető a falon függő nagyméretű (63 cm hosszú) lakodalmi kalácssütő, s a kemencén levő nagy háromlábú cseréplábas. A földön még hatalmasabb cserépedényeket vehetünk észre, közülük a legnagybb 75 cm magas, s különösen ujjbenyomatos díszítése érdekes: az őskori urnákra emlékeztető nagy fazék ékítményének mintája még arra az időre vezethető vissza, amikor az ilyen edényeket valamiféle anyagból font hálóban hordozták. Utóbb a hálót elhagyták, de a háló szerkezetét domborművű plasztika formájában a fazék oldalán megörökítette a fazekasmester. E nagy főzőalkalmatosságot lakodalmas fazék néven ismeri népünk, s valóban még vagy harminc évvel ezelőtt a nagy bakonyi lakoldalmakkor kint, az udvaron lacikonyhán (szabad tűzhelyen) ebben főzték a levest, a töltött káposztát. Ha sok vendég volt, hatnyolc fazekat is tűzre raktak. Néhány feliratos példány alapján azonban úgy látszik, hogy e nagy fazekak céhremeknek is készültek. A falra akasztott nagyobb tálakat környékbeli fazekasok készítették, itt elsősorban a nagymúltú fazekasközpontokra kell gondolnunk, mint Sümegre, Leányfalura. Leányfaluról már a múlt század elején megírta egyik tudományos folyóiratunk, hogy ott igen sok fazekas lakik, akik leginkább tálakat, tányérokat és lábasokat készítenek. LAKODALMAS FAZEKAK A hatalmas edények mindenesetre nagy háztartásra, vagyoni jólétre utalnak. Napjainkban ezek az edények kiszorultak a használatból, funkciót változtattak, s rendszerint a padlásra kerültek, manapság sokkalta szerényebb szerepkörrel: babot, hasonlókat vagy esetleg csak lim-lomot tartanak bennük.