Vajkai Aurél: Veszprém. Szabadtéri Néprajzi Múzeumok Veszprém megyében (Veszprém, 1970)

a vászonfehérítéshez, fő korszaka a XVIII. század második felére, a XIX. század fordulójára esik. 1756-ban Veszprém megyében tizenegy helyen negyvenegy kazánban „főzték" a hamuzsírt. A falvakban külön hamusházak voltak, ahová gyűjtötték a hamut, s az egykori hamuzsírégetés emlékét őrizték meg egyes helynevek, mint Hamndomb, Hamu^sirtelek, Hamngödrök. A szabadtűzhely tartozékai közül látható a vashárom láb, több pecsenyeforgató rostély, s ami talán a legérdekesebb: a tiiz'kutya. Kétségtelenül állatformája van,mégy lábbal, felső szárain kampókkal. Olyan tüzikutya formák is ismeretesek, amelyeknél kifejezett, szarvakkal ellátott állatfejet alakítottak felső szára végén, s ez kapcsolatba hozható bizonyos ősrégi kultikus szemlélettel: az ártó szellem felülről, így a kéményen keresztül hatolhat le a házba, s ennek belépését akadályozná meg a tüzikutya szarvakkal ellátott feje, mintegy védőfegyverként. TÜZIKUTYÁK FŐZÉS LAKODALMAS EDÉNYEKBEN