Vajkai Aurél: Veszprém. Szabadtéri Néprajzi Múzeumok Veszprém megyében (Veszprém, 1970)

a megkelt kenyértészta-darabokat bevetették. Hasonlóképpen sütötték a kiskemencében a süteményt, a kalácsot - ünnepi alkalmakkor. Jobbról és balról láthatjuk a két szabad tűzhelyt, a padformájú pócikot, amin korábban nyílt láng mellett főztek a cserépedényben. Az edényt ráhelyezték a vasháromlábra vagy csak egyszerűen körülrakták fával, azt meggyújtották és így forralták fel a levest, a főzeléket a főzőbögrében, főzőfazékban. A pócik végéhez üst csatlakozott, amiben a vizet forralták. Az effajta főzésmódról árulkodik számos régi cserépedény, bögre alaposan befüstözött oldala, sok évtized lerakódott kormának feketesége. Különben a pociknál nyílt a szobában levő szemes kályhának a tüzelőnyílása is, innen fűtötték tehát a kályhát, s ezen keresztül áramlott annak füstje a konyhába. A hely gazdaságos felhasználása érdekében a tűzhely, nemkülönben a kiskemence alja üreges maradt, ahová esetleg a tűzrevaló ágat tették vagy kora tavasszal, hűvösebb időben a tyúk, a kotlós fészkelt. A nagy kemence bal oldalán egy medenceszerűen kiképzett részt, a hamusládát láthatjuk, amibe korábban a hamut gyűjtötték. A paraszti háztartásban a múltban jelentős szerepe volt a hamunak, hisz a szappan korszaka előtt a lúg volt az általános mosószer. De gyűjtötték a hamut a konyhán eladásra is, e fontos ipari nyersanyag kellett annak idején a hamuzsírfőzéshez. A hamuzsírt az ipar használta fel, az üveggyártáshoz, RÉSZLET A KONYHÁBÓL