Vajkai Aurél: Bakonybél. Szabadtéri Néprajzi Múzeumok Veszprém megyében (Veszprém, 1970)

A SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUMOKRÓL A néprajz mint önálló tudomány a múlt század második felében szakadt el a többi tudományágtól, s ez időtájt létesülnek világszerte a néprajzi gyűjteményeket gondozó, őrző és bemutató múzeumok. De a múzeum megszabott terjedelmével nem is alkalmas nagyobb - s tegyük hozzá: igen értékes - néprajzi objektumok bemutatására, mint például a lakóház, szélmalom, vízimalom. Ez adhatta a stockholmi Múzeum tudós szakemberének, a svéd Hazelius Arthurnak a gondolatot, hogy szabadtéri múzeumot létesítsen. Először csak öt faházat bontott szét és hozott Stockholmba, hogy ott összeállítsa, majd később számos épülettel szaporította telepét, a házakat megfelelő néprajzi tárgyakkal rendezte be s így nyílt meg 1891-ben az első szabadtéri múzeum, a Skansen. Az északi államokban a svéd Skansent számos más szabadtéri múzeum létesítése követte, így a norvégoké 1894-ben az Oslo melletti Bygdöben, a dánoké 1901ben Koppenhága mellett Lyngbyben, a finneké 1909ben Seurasaari szigeten Helsinki közelében. A magyar néprajzkutatás aránylag korán csatlakozott a Skansen mozgalomhoz, mert 1896-ban az ezredéves országos kiállításon az akkori ország különböző vidékein talált és jellegzetesnek tartott huszonöt népi épületnek másolatát építették fel és mutatták be a közönségnek. A millenniumi kiállítás néprajzi faluja tehát a Városligetben nem eredeti épületeket tartalmazott, a másolatok sem voltak néprajzilag kifogástalanok, pontosak, mindenesetre azonban átfogó képet adott az akkori magyarországi falusi építkezésről. Kétségtelenül változatos volt az épületsorozat, hisz a magyarság