Vajkai Aurél: Bakonybél. Szabadtéri Néprajzi Múzeumok Veszprém megyében (Veszprém, 1970)
házai mellett az akkori nemzetiségeket is (német, szlovák, ruthén, bolgár, szerb, sokác, vend, román, sőt cigány) képviselte, bemutatva huszonöt teljesen berendezett paraszttelket. Dunántúlt egy somogyi (Csököly), egy zalai (Zebeczke), egy vasi (Perestó) és egy veszprémi (Szentgál) ház képviselte. Ez utóbbi különben meglehetősen hasonló volt a veszprémi Bakonyi Múzeum mellett felállított Bakonyi Házhoz. Ha a néprajzi falu házai másolatok voltak is, a berendezési tárgyak már mind eredetieknek tekinthetők, általában kimagasló néprajzi, népművészeti értékeket képviseltek. Tulajdonképpen a kiállítás anyaga vetette meg az alapját a mai Országos Néprajzi Múzeumnak. A kiállítás megszűnésével a néprajzi falut lebontották, s ezzel Magyarországon a szabadtéri múzeumok ügye hosszú időre megtorpant. Külföldön azonban a mozgalom tovább terjedt, újabb Skansenek létesültek, így a hollandok 1918-ban Arnhemben, a lettek 1924ben Juglában, Riga mellett, a románok az ezerkilencszázharmincas években Kolozsvár mellett a Hója erdőben és Bukarest mellett építettek szabadtéri múzeumokat. Az ézerkilencszázharmincas években nálunk ismét jelentkezik a Skansen mozgalom gondolata, a kérdéssel kapcsolatban több tanulmány, tervvázlat jelenik meg folyóiratainkban, a valóságban azonban mindössze annyi történik, hogy két vidéki múzeumunk, a balassagyarmati és a veszprémi, főépületük szomszédságában felépítenek egy-egy parasztházat. Balassagyarmaton a Palóc Múzeum kis szabadtéri gyűjteménye 1932-35-ben épült. Ujabban Magyarország több pontján szerveztek szabadtéri múzeumot, kezdve az egyszerű kis háztól a nagyobbszabású létesítményekig. Párádon palóc ház és pajta, Verpeléten kovácsműhely, a Hortobágyon a csárda környékén pásztorépítmények, helyreállított kocsiállás, Bugacon pásztorépítmények, Kiskunfélegyházán szélmalom, Sellyén ormánsági lakóház és pajta, Zalaegerszegen Göcseji Szabadtéri Múzeum, Szombathelyen és Nyíregyházán Szabadtéri Múzeum, s végül a legnagyobb szabású, a szentendrei Országos Skansen létesültek, illetve építése folyamatban van. Az eredeti Skansen létesítmények elve mellett egy másfajta szabadtéri múzeumi elgondolás született s valósult meg: a maga eredeti helyén kialakítandó szabadtéri múzeum. A népi épületeket tehát ne szállítsuk el egy központilag kialakítandó területre, hanem maradjanak eredeti helyükön, sajátos környezetükben. Az effajta szabadtéri múzeum létjogosultságát több tényező támasztja alá. Egy népi épület mindig szervesen hozzátartozik a környező tájhoz, a vidékhez. Az is felhozható, hogy amíg faházak szétbontásáról, szállításáról, összeállításáról van szó, a Skansen megoldás célszerű. De kőházakat már nem volna racionális szétbontani és az eredeti kövekből ismét felépíteni, annál kevésbé, mert időközben a kőház fő ékessége, a stukkódísz vagy a festés úgyis tönkremegy. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az első Skansen létesítése óta eltelt majdnem nyolcvan esztendő alatt a közlekedés igen nagyot fejlődött, s például országunkban akármilyen távoleső pont néhány óra alatt elérhető