Vajkai Aurél: Bakonybél. Szabadtéri Néprajzi Múzeumok Veszprém megyében (Veszprém, 1970)

megfelelően a káposztasavanyítás, eltevés néhány eszközét láthatjuk a káposztáshordón kívül, mint a kápos^tagyalut, káposztás bunkót. Az udvar hátsó részében tűnik fel a meglehetősen nagy pajta, kiugró előrésszel, így torkospajtáról beszélhetünk. A kisnemesi falvakban, jómódú gazdáknál meglehetősen nagy (pl. tizenhét méter hosszú, négy méter magas) pajtákat találhattunk, a legtöbbször az istállóval egybeépítve, külsőleg az istállótól nem is különböztek. Nagy pajtákat építettek a németek, e pajták a belső telek hátsó részén keresztben álltak és olyik községben a szomszédok pajtájához csatlakozva úgyszólván városfalszerűen vették körül a falut. Volt bükkfadeszkafalú pajta is, az ilyen épület kőlábakon állt, s az oldalakat végig bedeszkázták. Az ilyen pajtát jónak tartották, mert szellős, az eleség nem nedvesedik meg benne. Ha a pajta már megtelt, a szénát a padlásra rakták. A bakonybéli pajta itt keresztben áll, s ennek is van deszkafalas oldala. A pajtában a hagyományos gazdálkodás eszközei kerültek bemutatásra, így a szérűben az ökrös szekér és a lovas kocsi. Hozzátartozik a felszereléshez a villa. A favillákat Bakonybélen csinálták és hordták el messzi vidékekre. A favillának volt egy régi, nehézkes formája is, amit főleg trágyahordásra használtak. A takarmányt, szénát padláson, pajtában tartották, a tanyákon kazalban, a szabad ég alatt. Bakonybélen a harmincas években Máramarosban járt famunkások mozgatható és rögzített tetejű szénatárolót (az ún. abarát) próbáltak meghonosítani. A pajta bal oldali fiókjába fagerendelyes eke taligával, nemkülönben vasalt lovas s^án került, a jobb oldali pajtafiókba s^elelőrosta, henger, tovisborona. A bakonyi erdei élethez, gazdálkodáshoz hozzátartozott az erdőben összeállított kunyhó, nemkülönben a szénégetés, a mészégetés. A kezdetleges épületek sorában általános néprajzi A FŐÉPÜLET UDVARI HOMLOKZATA