Vajkai Aurél: Bakonybél. Szabadtéri Néprajzi Múzeumok Veszprém megyében (Veszprém, 1970)

néprajzi kiállításnak tűnik fel, mert ezen sorakoznak végig a legkülönbözőbb cserépedények, főzőfazekak, köcsögök, bögrék és egyebek. A tűzkezelésnek, a kemence használatának is megvoltak a sajátos szerszámai. A s^énvonyóval vonogatták ki a kemencéből az elégett fa maradékát, a hamut, a hegyes pis^kafdval igazgatták a tüzet, a kukoricacsuhéból készült nedvesített pemeíet hasonlóképpen a kemence tisztítására használták, a kétágú vellavassal, a fütővillával a fát tették a kemencébe, de ezzel tolták a fazekat is a fülénél fogva a tűzbe. A tűzhely tartozékai a kétágú csípővas a tűz igazgatására, a parázs megfogására, végül a különböző vaslábak és tű^ikutyák. A vaslábra tett edényben főztek, a tüzikutyát pedig a fahasábok alátámasztására használták a szabad tűzhelyen, kiugró ágait pecsenyesütő nyárs forgatására lehetett alkalmazni. A főzés tehát úgy történt, hogy a nyílt tűzhelyen égö fahasábok közé tették a cseréplábast, esetleg a lábast a kemence szájához tolták. A konyha cserépedény felszerelése igen gazdag és változatos volt, úgyszólván minden célnak megvolt a megfelelő edénye, a kis bögréktől kezdve a nagy, öt17 ven literes ún. lakodalmas fazekakig. A gazdag sorozat-