Vajkai Aurél: Bakonybél. Szabadtéri Néprajzi Múzeumok Veszprém megyében (Veszprém, 1970)

húst is tartanak. Más vidéken szuszéknek nevezik, vésett ékítményekkel gazdagon díszítik, a bútorfejlődésben megelőzte az álló, ajtós szekrényt. Vidékünkön kevésbé jelentős, a szobába itt nem került be. Inkább a szőlőhegybeli présházba való ágyféleség a lés^a: egyszerű keményfaváz kukoricaháncsfonással, amin meglehetősen kényelmes fekvőhelyet talál a fáradt ember. Mielőtt a szobába lépnénk, tekintsünk szét a konyhában. A konyha a házban úgyszólván a legfontosabb munkahely, de amellett a házban élő ember fő tartózkodási helye is, részben, mert itt állandó meleg van, részben, mert a szobát kímélni akarják, s így a konyha a legkülönbözőbb házbeli munkák elvégzésére a legalkalmasabb. Általában a konyha nagy részét — akár füstös, akár szabadkéményes — a hatalmas, négyszögletes (elvétve alacsony, csonkakúp alakú) kenyérsütő kemence foglalja el, s melléje rakták a hasonló formájú, az előbbinél magasabb kiskemencét, amit tészta-, kalácssütésre használtak. Kétoldalt rendszerint a fal mentén alacsony sárpadka húzódik, esetleg a katlan, az üst részére kiképzett résszel. A sárpadka és a kiskemence alatti rész esetleg üreges lehet, s ebben a kis csibék találnak nyugodalmat. Ha még hozzávesszük, hogy némelyik régi füstös ház konyhájában a tűzhelyhez csatlakozóan sárból épített hamusládára is bukkanhatunk, amiben a mosáshoz, vászonfehérítéshez annyira fontos hamut gyűjtötték, világos lesz, hogy a régi konyhában a területet nagyon gazdaságosan ki tudták használni, a berendezés többféle funkciót tudott betölteni. A fal melletti tűzhelynél volt a szobában levő zöld szemes kályhának a falon átvágott tüzelőnyílása. A szobakályhát a konyhából fűtötték, így a szoba mentesült minden, a tüzeléssel járó piszoktól, füsttől, koromtól. A nagy kenyérsütőkemencében nemcsak a kenyeret sütötték: felhasználták ezt gyümölcsaszalásra is, a tetején pedig esetleg nyílt tűzön főzhettek. Mégis, a főzés inkább a sárpadkán, a tűzhelyen történt, általában cseréplábasokban, mivelhogy a múltban a fémedények, kivéve a katlan rézüstjét, nem voltak elterjedve. Ebből következik a régi parasztház gazdag cserépedény gyűjteménye. A füstös konyha végig lepadlásolt, valahol a sarokban a mennyezeten vágtak kis nyílást, amin át a szabadon terjengő füst a padlástérbe jutott. A konyha kettős ajtaja is a füstelvezetés céljából készült: az alsó ajtórészt zárva tartották részben a hideg beáramlása, részben a betolakodó baromfi ellen, míg a felső részt kinyitották, hogy így az ajtón a konyha füstje eltávozzék. A szabadkéményes konyha tulajdonképpen két részből áll: a hátsó rész felett téglaboltozat van, ez a kivezető kéménybe torkollik, míg az elülső keskenyebb része amolyan pitvarféle: deszkamennyezetes, s ebből az előtérből nyílik egyik oldalt a szoba, a másik oldalt a kamra (esetleg a másik szoba) ajtaja. A két rész elválasztó vonalában fent vastag gerenda húzódik, a kéménytartó gerenda, (amire részben a hátsó rész téglabolthajtása támaszkodik) ehhez erősítik egész hosszában a fazekas deszkát. A fazekasdeszka aztán valóságos