Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Papírmalmok és papírtörténet
Papírmalmok és papírtörténet 20. Tobias Strasser Papírkészítő legény, Johannes Haas alatt említik 1828 őszén.90 21. Paul Kecherger Papírkészítő legény, 1828-ban ugyanott említve. 22. Thomas Iliig, 1799-1835 Papírkészítő legény, katolikus, „Ausztriai Nagy- hercegségből való", nőtlenként hunyt el.91 23. Johannis Berger, 1777-1848 Papírkészítő legény.92 24. Johann Haas (Nyúl János), 1779-1837 Papírkészítő mester, 1828-ig legényként dolgozott. Hollandiából vándorolt be, ahonnan 1833-ban meghalt szülei és testvére után 467 forintot örökölt.93 Katolikus volt. Első feleségétől, Elisabeth Polttól 3 fia született; ketten fiatalon meghaltak, csak Joseph folytatta a mesterséget. Második felesége - élete utolsó, özvegyi évében - Elisabeth Wald.94 25. Joseph Haas Papírkészítő mester, Johannes Haas fia. Születésének éve bizonytalan, 1822 vagy 1823. Felesége Teresia Gerst. 1857-ben még Sólyban éltek.95 26. Horváth Éva Szolgáló, feltehetőleg a rongyelőkészítésben, pa- pírteregetésben, kiszerelésben dolgozott, 1821-ben említik.96 27. Magdalena Wagner „Kisebb" szolgáló, szintén az 1821-es összeírásban szerepel. 28. Masetti (Masatén) Anna Szakácsnő, 1822-ben ugyanott említik. Fenti lista adatai szerint tehát a sólyi papírkészítő szakemberek túlnyomó többsége osztrák-német. A mester/legény arány kérdését nem tartom értékelhetőnek (10:16), ugyanis nem elsősorban a képességtől és mesterré-avatottságtól függött a munkabeosztás minősége, hanem a helyi munka- szervezési szükséglettől. Mindenesetre az idősebb, tapasztaltabb mesterre bízták a kényesebb munka irányítását, mint ahogy azt a Jacob Geyerllel kapcsolatos negatív példa is megerősíti: „Mivel tavaszi enyvezés mint legöregebbre és tapasztalt emberre bízatott, mely enyvezésnek minden hibájáért felelni magát obligálta."97 Ugyanilyen erővel érvényesülő szempont lehetett a szakmai felkészültség, jártasság, hiszen a két Kiserstein testvér, akik a legények vezetői, aminősítés időpontjában 30, illetve 40 évesek, fiatal emberek voltak. Sajnálható, hogy olyan dokumentumok, melyeknek egykori létezéséről a forrásokból értesülhetünk (mesterprotocollum, egyezség az árendás és a papírkészítők között), nem maradtak fenn. Éppen ezért növekszik meg az értéke az egykori papírkészítők munka- és életkörülményeire vonatkozó minden apró utalásnak. A malomépületről 1988 márciusában a romos falmaradványok még lehetőséget adtak arra, hogy a főméretek, a vízi- kerék- és ablaknyílások mérésével alaprajzot és rekonstrukciós rajzot lehessen készíteni. (1. kép) Az alaprajzon c és d jelű helyiségeket elválasztó belső fal ma már nyomokban sem látszik, de 1977-ben még megvolt. A megyei malomkataszter szerint fazsindellyel fedett épület volt.98 Az Országos Műemléki Felügyelőség 1964-ben,99 Wöller István 1970-ben készített fényképeket a romról.100 (3-7. képek) A rekonstrukciós rajzon a d jelű helyiség szakaszára eső ablakok, valamint a tető csupán feltételezés; a többi részlet viszont méréseken alapuló realitás. Az egyes malomleltárak alapján,101 mintegy összesítve az utalásokat, a következő helyiségeket azonosíthatjuk, illetve ismerhetjük a malomépületben: A. Földszinten: a) előtér és lépcsőház az északi főbejáratnál (3,8 x 10 m) b) a malomműterem zúzóművel, hollandi őrlővel, sulykológéppel és (fél-) anyagszekrényekkel. Hat ablaka volt. (13,5x10 m) c) merítőműhely a vízvezetékkel összekötött káddal, nedvessajtóval. A vízellátást biztosító szivattyút, a kádmotollát és a nedvessajtót működtető közlőmű a szomszédos helyiségből volt átvezetve. Négyablakos helyiség volt, valószínűleg belső osztás nélkül. (10x10 m) d) Osztott tér; rongyszoba a közlőműről működtetett rongyvágó géppel és rongyválogató rostákkal; mellette enyvkonyha nagy enyvfőző katlannal, enyv- (és timsó-) tároló kádakkal, enyvező préssel; ugyanitt még leválasztott „alsó konyha", feltehetőleg a személyzet ellátására. 66
