Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Papírmalmok és papírtörténet
Papírma lmok és papírtörténet Sajnos az építkezésre, annak mestereire, költségeire vonatkozó forrás nem került elő; a zirci ciszterci apátság fennmaradt archívuma részben hiányos, így a papírmalom első két évtizedének forrásanyaga is. A felavatási versekből kitűnik, hogy Schmidt János ispán „oeconomus" a gyakorlati szervezője volt a malomépítésnek. Konventi diszpozíció szerint egy jószágkormányzó páternek is feladatkörébe tartozott az általános birtokügyek vitele mellett a halastavak, a sólyi borpince, a posztógyár irányítása (1763),10 így feltehetőleg a papírmalomé is. A jószágkormányzó és a világi gazdatisztek jelentései az apátúrhoz futottak be, aki ezeket együtt irányította át a számvevőségnek. Az évek során a „sólyi ispánság", a „sólyi uradalom tiszti hivatala" regisztrálta a papírmalomból származó bérleti jövedelmet, a szükséges leltárakat. A sólyi (gazda-)tiszti hivatal Villax Ferdinánd apát 1839. november 20-i parancsa következtében szűnt meg,” az adminisztrációt a vincellérnek adták át. A bérleti szerződésekről A korabeli szokásnak megfelelően12 az uradalmi tulajdonnak számító papírmalom épületet a műszaki berendezéssel együtt egy tőkeerős, vállalkozó szakembernek adták ki bérbe. A sólyi malom esetében mindvégig papírkészítő a bérbevevő, két kivétellel, de akkor sem tőkés vállalkozó áll helyükre. Az egyes szerződőkre vonatkozó életrajzi és egyéb adatokat későbbre hagyva, előbb tekintsük át sorrendben az egyes (ismert) szerződéseket, és az azokban kikötött pénz- és „természetbeni" - tehát papírosban teljesítendő - árendatételeket. 1. Joseph Politzer, 1789-1798/1799 A felavatási versekből is jól tükröződön a nagy haszon reménye mutatkozik meg a lépcsőzetesen emelkedő évi árendaösszeg kikötésében: az első három esztendőre 450 forint, ezután évenként 100 Ft-tal egyre emelkedő summa, míg 1798-ban már eléri az 1000 forintot. A szerződés egyúttal figyelembe veszi - nyilvánvalóan a vállalkozó szakmai ismereteire alapozott feltételei szerint - a fokozatos terhelés józan szükségét, illetve a fokozatos inflációt is. Az összeg mindenesetre nem tér el a korabeli átlagtól, feltehetőleg a malom összértékének közel 5-6%-a.13 Semmilyen biztos adatunk nincs arról, hogy a tíz esztendőre szerződő mester mindvégig helytállt-e, de ez mégis igen valószínű, ugyanis 1798-ban Politzer még élt, amint azt a későbbiekben látjuk. 2. (Anton?) Gebhardt, 1804-1806 „Herr Gebhardt" 1805-ben 600 forint árendát fizetett a papírmalomtól, s az előző évről maradt hátraléka bizonyítja, hogy már 1804-ben ő a bérlő. 1804-ben egy testamentumot hagyó, meghalt papírkészítő legény ügyében a Veszprém városi közgyűlési jegyzőkönyvben is árendásnak nevezték Gebhardot, sajnos itt is keresztneve nélkül.14 Ebben az időszakban Sólyban volt a papírkészítő Franz Gebhardt is, későbbi árendás. Hogy itt Anton Gebhardról lehet szó, azt alátámasztja, hogy Anton anyakönyvi adatokban már 1801-ben és 1803-ban szerepel,15 míg Franz csak később tűnik fel. 3. Ludwig Keller (Köhler), 1806-1808 Közvetett adatok alapján feltételezett periódus; a vármegyei adminisztráció 1807-ben 585 forint értékben16 (kb. 85 rizsma), 1808-ban 350 forint értékben17 (kb. 50 rizsma fogalmazópapír) vásárolt Kellertől, ami arra utal, hogy ő az árendás. A rendre kétéves szerződések alapján a következő kontraktuskötés időpontjából következik, hogy Keller első árendás éve feltehetőleg 1806. Forrás hiányában az évi bérleti díj összege ismeretlen. 4. Franz Gebhardt, 1809-1811 A sólyi uradalom perceptóriumi adata szerint a „papírmolnár árendás fizet évi 600 forintot készpénzben"}6 Szerződés nem maradt fenn. Figyelemre méltó visszaesés az egy évtizeddel korábbi összeghez képest; okát nem sikerült tisztázni. Mindenesetre a malom piaca biztosított, amire a vármegye következő panasza is egyértelműen utal: Sólyban nem tudott papírost vásárolni, „mert mindent eladtak idegeneknek".19 5. Ignatz Gebhardt, 1811-1813 Ismét szerződés hiányában kell a bevételi iratokhoz fordulnunk. 1811-ben a „Papiros Malomtid I: G. fizet 700 /."20 Ugyanez szerepel 1813-ban is,21 de a vármegyei jegyzőkönyvben, mely az előző év végi (1812) kifizetéseket is nyugtázza,22 meglepő módon egy 200 rizsma (koncept?) papír vásárlásánál a „Köhler Lajos sólyi papiros tsinállónak a' njemejs vlármejgye számára adatott 130, később még 70 rizsma papirosért 1372 For. vláltó] cédu60
