Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Papírmalmok és papírtörténet
A SÓ LY) PAPÍRMALOM (1790-1851) Iákban adatott" feljegyzés azt valószínűsíti, hogy a sólyi mesterek nehézségekkel küzdve, egymást váltogatva próbálkoznak a bérlettel, s a közbeeső 1812. évben ismét Ludwig Keller az árendás. Mindez csupán feltételezés. 6. Ludwig Keller, 1814 A sólyi fix jövedelmek összeírásában egy évre ismét Keller jelenik meg, változatlan árendaösz- szeggel.23 Még ebben az évben elhunyt. 7. Marianna (Jáskovits) Kellerin „Koller Anna Mária", 1815-1821 A következő hat évben „papiros tsinállóként" már özvegye szerepel. A meghatározások többsége pedig így nevezi: „p. tsinállóné", aki a vármegyének rendszeresen évente 700-800 forint értékű papírt ad el,24 s ezek az eladások mindig a szerződő kezén történnek. A sólyi uradalmi kimutatás egy 1818-tól 1824-ig szóló Contractust említ.25 Bár maga a szerződés nincs meg, az ösz- szeírás elmondja, hogy az árendátor évi 800 forint készpénzzel, 6 rizsma papírral és 4 akó „spik"- kel - levendulaolajjal - tartozik. Utóbbi adat egy évtized múlva megismétlődik. 1818-19-ben még ezüstforinttal kell fizetni. A forrást megerősíti a zirci apát „felső uradalombéli pénzbeli Perceptoriuma", számvevősége is: mindkét évben „800 f. conventjionalisj ezüst"-öt regisztrál.26 1820-ban egy perirat tanúsága szerint „O Nagysága engedelmibül fizetett az papiros Leisterné 800 f. ezüstben helet 1600 f. scheinba" - tehát váltóforintot, bankjegyben.27 8. Flórián Ignác, 1821-1825 Az 1821. szeptember 3-án kötött szerződés szerint három éven át évi 1700 váltóforint és 10 rizsma papíros a járandóság.28 A szerződés német nyelvű, „melly tsak azért írattatott azon nyelven, hogy a pénzbeli fizetségen kívül a feltételekben bötűi meg egyezzen az előbbeni Contractuséval".29 Egy később ismertetett panaszlevélben Flórián az 1822. évről azt írta, hogy „abban több mesterek is megbuktak a sólyi malomban" s ez úgy értelmezhető, hogy egyévi árenda után másoknak engedte- engedték át a helyet, majd azok eltávozása vagy visszalépése után vállalkozott volna ismét ő. Az 1821. szeptemberi szerződésben a kezességet Ballek Ignác ösküi plébános vállalta, aki rokona volt a mesternek. Az uradalmi bevételek szerint már októberben „ösküi plébános úr fizetett a Papiros Malomiul".30 Lehetségesnek látszik, hogy Ballek atya már Keller özvegyének is kezese volt; de a forrásban erre csak bizonytalan utalás van.31 1823-ban az uradalom, illetve a járási szolgabíró levélben inti meg Flóriánt, mert nem fizette ki az árendát, sőt tartozása ekkor már meg is haladta azt.32 1823. április 25-én új - és most már magyar nyelvű - szerződést kötöttek Flórián Ignáccal, az árendaösszeget leszállították 500 váltóforinttal (1200 váltóforintra), és megállapodtak a tartozás-kiegyenlítés módjáról.33 Előzőleg az uradalom felmérette a mester anyagainak értékét (9521 váltóforintot), s a különbözet megtérítésének kezességére is figyelmeztették Ballek plébánost.34 Kilátásba helyezték, hogy késedelem esetén 800 váltóforint vinculumot, azaz büntetéspénzt kell fizetnie a hátralékon felül. Nyomatékosan emlékeztették arra, hogy az árendát félévi részletekben kérik. A szerződés részletezi, hogy mely berendezéseket újít fel, illetve szerel fel az uradalom a malommű jobb állapotba hozása érdekében (vízszivattyú, hollander-kések, padlódeszkázat). Az eddigi kezes mellé feliratkozik Stefanits Éva, Flórián felesége is. A kezes és az árendás személye egy-egy időszakban kétséges, az iratokban ellentmondásosan hol egyikük, hol másikuk neve szerepel, pl. „Ballek árendátor fizet 1823 Szt. Györgytől 1827 Szent Györgyig évi 1200 f" - jegyzik fel egy 1825-béli összeírásban.35 Mindenesetre kettőjüknek ez az utolsó „közös" bérleti éve; a három-három éves kontraktusok szerint egy 1824-27-ig kötött szerződés első évének végén, 1825. április 24-én Flórián és felesége felajánlották, hogy a malmot visszaadják; pontosabban: „kötelezik" magukat erre.36 Feltételeiket - a szokásra hivatkozva - sorolják fel: „ Hogy a' F. T. Uraság a' papiros matériát (nem a' kész sem készületlen papirost) a rongyot és más a' papiros csinálláshoz kévántató és még használható szereket úgymint filceket, formákat és más efféléket, mellyek az enyimek, - a' malom-művet és hozzátartozandókat [...] mellyek az Uraságé, ide nem értvén, két vagy három értelmes meg hiteztetett legények által meg becsültetvén vagy maga átvegye, vagy pedig az új papiros malom árendátorja által átvetesse és legfeljebb négy hét múlva a bets árát [...] kifizesse". Egyedül Flórián mesterről tudhatjuk, hogy mennyi bért fizetett legényeinek: az ún. mesterbér vagy kormányzóbér, valamint az első legény bére 6 forint, a többi „szobába dolgozó legényeké" ennek éppen a fele: 3 forint hetenként. 61
