Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Restaurálás és műtárgyvédelem
Régészeti fa-, bőr- és papírleletek. más anyaggal szilárdítják.5 Amíg erre sor kerülhet, a teljesen ki nem száradt faanyag jobban eltartható, a mechanikai behatásoknak jobban ellenáll, ezért a szenült növényi maradványokat, töredékeket, szerves anyagnak gyanítható rögöket egyaránt kissé nedves állapotban kell felvenni és csomagolni. Ha a tárgy már szétesett, elporladt, a fa és bőr a talajban már csak (általában sötétebb, homogén) foltként jelentkezik. Az ilyen elszíneződéseket, melyek az ecset érintésére is szétomlanak, vizsgálatra való kiemelés előtt kénytelenek vagyunk valamely később eltávolítható szilárdító anyaggal átitatni. Szerencsés esetben az így rögzített anyag közül a későbbi talajelbontást követően meghatározható tárgyformát is kaphatunk. Ilyen átmeneti vagy előkonzerválást akkor is érdemes végezni, ha egyébként a környező talajjal együtt, alámetszve, „in situ" emeljük ki az objektumot. Jelen ismereteink szerint reverzibilis átitató anyag a Calaton nevű poliamid 0,5-2%-os etil-alkoholos- vizes oldata és a polivinil-alkoholok, pl. a MOWIOL hasonlóan híg etil-alkoholos oldata. Ha a talaj kifejezetten száraz, pl. homokos, murvás, így benne a szervesanyag-lelet is, akkor a porlékony tárgy átitatására ne vizes, hanem apoláros oldószerű szilárdító anyagot alkalmazzunk. Általánosan elterjedt poliakrilát az etakrilát-metil-metakrilát kopolimer PARALOID D 72 készítmény 0,5-3 %-os oldata dimetilketon : toluol 1 :1 arányú keverékében, valamint a polivinil-butiral alapú MOWITAL B 2 termék azonos koncentrációjú etilalkoholos, vagy dimetilketon és etanol 1 : 1 keverékében készült oldata. Ezek a vegyi anyagok később szükség szerint kioldhatóak, vagy további (esetleg sűrűbb) oldattal történő átitatások révén a szilárdítás tovább fokozható. Szükség és lehetőség szerint - melyben az ásató régész felelőssége dönteni - anyagvizsgálatra teljesen kezeletlen töredékeket is felvehetünk, de tudnunk kell, hogy fennáll ezek teljes megsemmisülésének veszélye. A fa- és bőrmaradványok vizsgálatához, fajmeghatározásához értékelhető nagyságú, felületű egyben tartott minta szükséges. Korhadékszilánkok, szénpor, bőrpor már semmilyen morfológiai információt nem fog nyújtani. Bőrmaradványoknál - ha maga a tárgy már nem is restaurálható - kis darabkák átitatásával még esetleg biztosítható az, hogy egyrészt legalábbis a bőr jelenlétét kimutassuk, dokumentálhassuk; jobb esetben a rögzített bőrdarabka epidermiszén azonosítható a fajra jellemző szőrtüsző-eloszlási kép, így meghatározható az állat faja, melynek bőrét feldolgozták. Egymáshoz viszonyítva igen hasonló képet mutat szabad szemmel a korhadt kéreg, háncs, nemez, filc, bőr. Ezek „szálacskái" kuszálódottak, kevéssé, vagy egyáltalán nem rendezettek, eltérően a szilárd fatestből származó részektől. A fentiek közül jól különválasztható azonban a bőr jellegzetes makroszkópi képe alapján, ugyanis egyedül a bőrfehérje rostkötegei között fordulnak elő ip- szilonszerűen elágazó rostképletek, rostmegkettőződések. Ilyen forma növényi struktúrákban sohasem szerepel, így tehát a feldolgozott növényi rostos textil- vagy gyapjúalapú filcekben, nemezekben, posztókban sem. A nedves, nedvesített, vagy szilárdító anyaggal átmenetileg megerősített szervesanyag-leletet lehetőleg úgy emeljük ki elszállításra, hogy fém- fólia- vagy műanyag csíkok, lapkák segítségével körbefogjuk a tárgy körüli föld egy kisebb részét, megóvva a leomlástól. Észszerű technikai megoldás, ha hajlítható, de kartonpapírokéhoz hasonlóan jó tartású horgany- vagy alumíniumlemezt csúsztatunk az objektum alá. Az így felveendő tárgy, illetve talajtömeg köré a szélesebb alaplemez széleit felhajtogatjuk, mintegy tálcát képezve. A már dokumentált lelet felszínére ismét visszapergetünk egy vékony földréteget, vagy vékony polipropilén fóliára rugalmas kitöltőanyagot helyezünk, s ezzel fedjük a nyitott tárgyfelszínt. A lefedés előtt permetezzük le a tárgyat vagy a rátöltött vékony talajréteget fungicid oldattal. Ez lehet etil-alkoholban oldott szalicilsav vagy nátrium-benzoát is. Ha fémből készült tárgyrészletek is szerepelnek, akkor a kissé korrozív szalicilsav helyett ajánlható pl. a gyógyszerkonzerváló NIPAGIN (para-oxi-benzoésav-metilészter) 0,5 %-os etilalkoholos oldata. Az in situ csomagot vegyük teljesen körbe alumíniumfóliával vagy polipropilén fóliával és biztosítsuk az ütődés- mentes, rögzített helyzetben történő szállítást a restaurátor műhelyig. Akár az egyes fatárgyak poliszacharidos konzerválásához, akár bőrtárgyak regenerálásához és álcserzéses konzerválásához egyaránt szükséges a nedves tárgyak sürgős kezelésbe vétele, függetlenül attól, hogy az adott kezelés milyen hosszú lesz. Kivételes esetekben előfordul, hogy egy-egy késő középkori vagy újkori leletanyag feltárásakor (pl. sziklasírokban, kriptás temetkezésnél stb.) papírral találkozunk fejpántok, párták, párta- övék, amulettek, eltemetett imakönyvek stb. anyagaként. Az előzőekben felsoroltak a papírra, mint ritka archeológiái leletanyagra is érvényesek. 341