Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)

Tanulmányok - Restaurálás és műtárgyvédelem

A papír a 19. századig kizárólag len-, kender-, olykor eszpartófű-, manilarost- stb. textil (és kötélzetek) másodlagos felhasználásával, kisebb részben pamutrongy rostanyagból készült. Kémiai szempontból tehát lényegében cellulóz alapú. A papírra fokozottan érvényes, hogy kizárólag csak a cellulózbontó mikroorganizmusokra nézve mérgező színesfémsók és nehézfémsók jelenlétében marad meg a talajban, pl. fémszálas hímzésű párták alapjaként, ezüsttel-rézzel hímzett ruházatú elhunyt kezében tartott imakönyv anyagaként stb. Száraz, állandó légcsere alatt lezajló lassú mumifikáció más szerves anyagokkal együtt

a papír fennmaradásának is kedvez. Papírkarton pártaalapot pl. Pápa-Kéttomyúlakról ismerünk (Ilon Gábor ásatása, 1985), imakönyvet pl. 17. századi sziklasírfeltárásból a veszprémi érseki bazilika altemplomából (Tóth Sándor ásatása, 1973).

Jegyzetek

1 Füzes-Fresch 1963: 311-339.

2 Takács 1962:109-112.

3 Szalay 1976: 79-81.

4 Sági-Fresch 1966: 27-34.

5 Füzes F. 1962:108-109

342