Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Restaurálás és műtárgyvédelem
Restaurálás és műtárgyvédelem Vaskorrózió egyenletes, kímélő oldását eredményezi a kelát-komplexképző (Chelaton B, Se- lecton B2) alkalmazása. Előnye, hogy a szerves anyagokkal összedolgozott fém tisztítására, a szerves anyagoknak is megfelelő kémhatásúra állíthatjuk be. Pl. fehér, timsós cserzésű, sertésbőr kötés rozsdafoltos kapocsszíját kíméletesen halványítjuk vele. Vas-klorid korróziónál a kloridionok nátronlúggal (hidroxid-ionokkal) történő kiváltására csak oldatbemerítéses főzéssel van mód; csak ha leválasztjuk a kapcsot, tüskét. A passzíváit vasfelületet több rétegben felvitt poliakrilát kopolimer-oldattal jól levédhetjük. Benzinben oldott mikrokristályos viasz vékony rétegével az akrilát esetleges nemkívánatos fénye tompítható. Ismertek olyan ipari vaspassziváló készítmények, melyek csersavas, hangyasavas hatóanyagát akrilát vizes diszperzióban kötik a felületre. Ezek túlságosan testes, fényes, fekete réteget képeznek. Hígítással, illetve frissen visszatörölve, majd viasszal fedve alkalmazhatók csupán. Réz, és bronzveretek, rátétek és kapcsok tisztításához a korrózióterméktől függően 10-20%-os vizes foszforsav vagy hangyasav alkalmazható mechanikai szennyeződések, a kétértékű réz oxid- ja és rézszulfát oldására. Ha patina is van a felszínen, akkor annak kloridját is oldja. Hangyasavval oldhatjuk a patinát és az egyértékű réz-oxidot is. Mindkét esetben porózus, vöröses felületet kapunk. Citromsav alkalmazásával sárgásabb, tetszetősebb lesz. Sárgás felületet ad az ammóniás káliumkarbonát-pakolás is, ami azonban az egyértékű réz-oxidot nem oldja. Ha a fémfelület ép, a korrózió még enyhe és inkább csak szennyezett a fém, jó tisztítóhatást biztosít a glicerines híg nátronlúgoldat. Ezeket mind melegen és állandó ellenőrzés mellett alkalmazzuk. Savas tisztítást többszöri visszatörléssel, híg ammóniaoldatos közömbösítéssel, majd többszöri desztillált vizes törléssel, szárazra dörgöléssel fejezzük be. Alkohol és dimetil-keton keverékkel gyors és alapos felületi víztelenítést érhetünk el. A fémsók oldatba kerülésére a nedves pakolásoknál természetesen csak korlátozottan van mód, de a sók disszociációja lezajlik; a korrózió fellazul. Ezért fontos tehát, hogy a kezelést mechanikus eszközökkel váltogassuk. Mivel a színesfém-sók mérgezőek, ezért tartsuk állandóan nedvesen a kezelt felületet. Fellazult, de esetleg leszáradt korróziót is csak újranedvesítve töröljünk le. A már megtisztult fémfelszínt inhibitorral konzerválhatjuk, amit először önmagában, oldatban viszünk fel. Benztriazol 3%-os alkoholos oldata mind az egy- mind a kétértékű rézsókkal, melyek a felületen maradtak még, reakcióba lép és fonalas szerkezetű, polimer vegyületet alkot, amely vízben már oldhatatlan. A felület lezárása előtt szükség szerint patinázással színezzük a fémet. Mivel bemerítéses, főzéses pácolásra itt nincs lehetőség, ezért a nátrium-szulfiddal való színezést alkalmazhatjuk. A kénmáj-darabkát frissen nedvesítve víz és aceton keverékével, gyors ecseteléssel, azonnali visszatörléssel állíthatjuk be a színt. (Ha van mód a fém leválasztására, akkor a tiszta desztillált vízben történő lassú főzés adja meg a legszebb barnás patinát.) A kezelést védőréteg felvitelével fejezzük be: oldószeres metakrilátok és kopolimerjeik használhatók. Bevált pl. az amil- és butil-metakrilát kopolimer oldata aceton és toluol 1:9 arányú keverékében. A toluol lassúbb párolgásával egyenletesebb film felületet biztosít. Ebbe a bevonószerbe is ajánlatos inhibitort tenni. Ha a felületen megőrzendő nemes patina alakult ki, akkor zsír- talanítás és polírozás után rögtön bevonhatjuk védőfilmmel vagy viasszal. Hajdan a könyvkötő aranyló, fényes véretekkel, tisztán csillogó sárgaréz kapcsokkal szerelte föl a könyvet. Tehát helyes, ha a tisztítást követő ápolás, patinázás nem öregíti túlságosan ódon hatásúra ezeket. Mindenesetre munkánkat a kötés egészének látványával kell összehangolnunk. Ezüst vagy ezüstözött fémdíszekre ugyanez áll. Először cseppelemzéssel, mikroanalízissel el kell döntenünk, hogy valóban ezüsttel van-e dolgunk, vagy esetleg egy polírozott ónozásról van csupán szó. Ha az ezüst csak vékony, kopott bevonat, pl. réz alapon, akkor mindkét fémre tekintettel kell megválasztani a tisztításnál alkalmazott anyagokat. Olyan kezelőszerek jöhetnek szóba, melyek nem kifejezetten jó elektrolitok, és ezeket is csak egy- egy rövidebb időre lehet használni, nehogy a fém- só-oldás „túlfusson". Mechanikus tisztítást is csak nagy óvatossággal végezhetünk az ezüst lágysága miatt. A kopásoknál előtűnő alapfémet izolálhatjuk valamely kopolimer-filmmel vagy más ideiglenes réteggel, majd a megtisztított ezüstöt fedjük, utóbb az alapfém foltokat kezeljük. Ha az alap az ezüstbevonat alatt korrodált és az emiatt instabil, akkor legfeljebb klórmentesítést próbálhatunk végezni nátrium-hidroxid-oldattal. Ötvözött ezüst és rézen lévő ezüstözés tisztításakor kellő óvatossággal alkalmazható színes rézvegyületek, ezüst-klorid és ezüst-szulfid el326
