Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Restaurálás és műtárgyvédelem
ES KONZERVÁLASA Könyvkötések fém-elemeinek tisztítása távolítására az ammónium-tioszulfát 20-25%-os vagy az ammónium-hidroxid max. 10%-os vizes oldata. Mindkettő oldja a fémet is, ezért csak gondos ellenőrzés mellett alkalmazható pl. úgy, hogy csipeszre tekert kicsiny, tömörre sodort vattatampont ezen oldatokkal enyhén nedvesítünk, illetve nedvesített hegyikrétába mártogatunk,majd így polírozgatjuk a felületét. A kívánt mértékig tisztult fémet letörölve szárítsuk meg acetonnal. Legtöbbször elegendő a tiszta desztillált vízzel nedvesített hegyikréta vagy titán-oxid koptató hatása a tiszta, fényes felület eléréséhez. A légköri szennyezés miatt leggyakoribb korrózió az ezüst-szulfid-képződés, melyet citromsavas, illetve borkősavas tiokarbamiddal oldhatunk. A kezelés során képződő sárgás lepedék köny- nyen lekefélhető. A megtisztított ezüstfelületet gázkorrózió elleni többszörös védőréteggel kell ellátni. Mivel az akrilátok nem zárják el teljesen a kén-dioxid-gáz útját, ezért alkalmasabb a polivinil-acetát 5%-os oldata, aceton: toluol 1:9 arányú keverékében. Aranyozott ezüst- vagy bronzfelületeken mutatkozó ezüst, réz és egyéb ötvözőfém korróziója óvatosan oldható nátrium-hexametafoszfát vagy ammónium-hidroxid 10%-os, majd nátrium-karbonát 5-7 %-os vizes oldatával. Ha az aranyozás és az alapfém között alakult ki korróziós réteg, ami az aranyat labilissá tette, akkor az ilyen kényes probléma megoldását bízzuk feltétlenül szakképzett fémrestaurátorra. Az aranyötvözők korrózióját értelemszerűen az ötvözök szerint tisztítjuk. Ha az aranyozás alapja ezüst, PVAc filmmel védjük le. A táblaborító bőrt, pergament díszítő aranyozás, illetve az aranyszín lakkal sárgított ezüstö- zés, valamint a „leplezetlen" ezüstözés a felhasznált fémfüst minőségétől, tisztaságától függően korrodálhat. Gyakran a még élénk fényű aranyozást sokszoros lakk, gyanta, gyantásodott olajok besötétedett rétege takarja. Portól feketült régi zsíros szennyeződés a táblasarkok, a hosszmetszés mentén gyakori. Egy gondosan választott oldószerrel történő türelmes zsírtalanítás, gyantaoldás gyakran elegendő az addig alig látható aranyozás vagy ezüstözés előhívására. Mivel e fémfóliák kötőanyaga beszáradt fehérje, vizes enzimoldattal nem tisztíthatjuk, csak apoláris oldószerrel. Külön kell szólni egy igen sok gondot okozó problémakörrel, melyet a modern, olcsó tömegcikk imakönyvek, albumok, dobozkák fémelemeinek kezelése jelent. Ezek jellemzően 19-20. századi tárgyak. A legváltozatosabb összetételű gyenge ötvözetek és korróziós sempontból nonszensz fém-fém-kontaktusok előfordulnak itt, mivel a gyártók nem törekedtek a tartósságra. Jellegzetes példa a cinkkel vagy rézzel bevont vasbádog, melyet még vastag lakk is fed. Az ima- könyvveretkék pl. valójában vékony lemezből préselt lapkák, melyek magas fényét polírozással, illetve fényező savas pácolással érték el. Ezeknél elsősorban mechanikus, polírozó tisztítás jöhet szóba. Ha feltétlenül szükséges kloridmentesítést végezni, és a kezelés után helyre akarjuk állítani az eredeti, talmi csillogást, akkor nem használhatunk sötétítő, színező hatású passziválószert. Vaslemezeken csak foszfatálás jöhet szóba, tan- nátozás nem. A modem klisés aranyozások anyaga többnyire pigment és nem fémfüst. A préspigmentek rézsóinak redukálására ma semmilyen megoldást nem ismerünk, hiszen az alap kötésborító szerves anyagától lehetetlen elszigetelnünk. Csak némi oldószeres, nyirkos tamponálással próbálkozhatunk. A könyvtest metszésfelületeire felvitt laparanyozás szépségét a kopás és az oromnál lerakodó por hatására bekövetkező vakulás rontja. Előbb szoros, majd laza állapotban tartva, leszívással, könnyed ecseteléssel portalanítsunk. Vegyszeres tisztítást legfeljebb csak szoros préselés mellett alig nedvesített tamponokkal, gyors és puha mozdulatokkal végigsimítva próbálhatunk meg. A hétköznapi por, piszok leemelésére benzin és alkohol keveréke felel meg. Tisztítás után pamutkendővel polírozzuk a metszésfelületet. Az illuminálásban alkalmazott nemesfém fóliák és a különféle fémsó pigmentek korróziójának kezelése már finomabb, tudatosabb megközelítést kívánó problémakör, amellyel specialistának kell foglalkozni. Ezen összefoglalómban azonban a kevésbé jól felszerelt műhelyekben is megvalósítható megoldások számbavétele volt a célom. Összefoglalva: a könyvkötéseken található fémelemek tisztításánál és konzerválásánál fő szempontunkká kell tenni, hogy a fémmel érintkező bőr-fa-papír-pergamen környezetet nem veszélyeztethetjük. Ezt részben a legtökéletesebb izolálással, részben a szóba jöhető kezelési módok kíméletes alkalmazásával biztosíthatjuk. Természetesen mindig az dönti el egy eljárás alkalmazását, hogy biztonságosan élhetünk-e vele. Ebből a szempontból nincs lehetőség semmilyen kompromisszumra. 327
