Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Restaurálás és műtárgyvédelem
Könyvkötések fém-elemeinek TISZTÍTÁSA ÉS KONZERVÁLÁSA A könyvrestaurátor számára konkrét fémkezelési feladatot jelent a kötéstábla-borítók aranyozása nak, veretéinek és kapcsainak korróziója, a metszésaranyozás és illuminációk aranyfüstjének tisztítása. Ezúttal csak az átlagos, tömeges kötések fémelemeinek tisztítását, konzerválását tekintem át. Hiányok pótlásának technikájára nem térek ki. Ha nem egy olyan feladatról van szó, amely speciális fémrestaurálási szakértelmet kíván, mint pl. egy ötvösremek, zománcozott, filigrándíszes fémtábla kezelése, hanem arról a hétköznapi esetről, ahol egy elszennyeződött, fakult aranyozású, rozsdás, korrodált veretű könyvet kell helyreállítani, akkor rendelkezésünkre áll néhány egyszerű eljárás, amelyet kellő mérlegeléssel alkalmazhatunk. A veretek, kapcsok rögzítésére alkalmazott nit- tek, szegek készítéstechnikai, történeti információt hordoznak, tehát nem szabad feláldoznunk őket pusztán azért, hogy a fémet leválasztva a kötésről, kényelmesebben kezelhessük. Ha a veret az eredeti helyén jól rögzítetten ül, akkor általában a szoros kontaktusnak köszönhetően szükségtelen is a belső fémfelülethez hozzáférnünk. Rendszerint csak a fémfelületen lép fel korrózió. Munkánkban törekedjünk arra, hogy lehetőleg ne használjunk vegyi anyagokat; igyekezzünk mechanikus tisztítással eltávolítani a korróziótermékeket. Csak besegítésképp, lazító olvadásra vegyünk igénybe gyenge savakat, komplexképzőket stb. Megfelelően szabott szilikongumi lappal, vagy más hidrofób fóliával körülmaszkolva a kezelésbe vett veretet, biztosíthatjuk, hogy a vegyszer, a radírpor stb. nem kerülhessen a kötésborítóra. A fémsók fellazítását, a redukáló- és passziváló- szerek munkáját, lassú, jól ellenőrizhető módon biztosíthatjuk, ha e vegyi anyagokat pakolásként visszük fel. A bemerítéses oldatokénál nagyobb koncentrációjú vizes géleket készíthetünk sűrű metil-cellulóz, vagy égetett perlit alkalmazásával. Használhatunk nedvszívó nemezt vagy vastag, laza papírréteget (pépet). A felhasználás előtt kémcsőben felmelegített vegyszert a pakolásra csepegtetjük, majd lefedve a gyors párolgás és lehűlés ellen folyamatos ellenőrzésünk mellett hat a kezelőszer. A felület kiszáradása nélkül mechanikus tisztítással váltogathatjuk a vegyi kezelést. Kihegyezett rúdradír, fapálca, üvegceruza alkalmas eszköz lehet. Durvább korróziós kivirágzásokat nagyrészt lepattinthatunk, vagy lenyeshetünk, így csak közvetlenül a fémfelületre tapadt réteget kell oldással tisztítanunk: megkímélve az eredeti fémfelszínt. Legelőször zsírtalanítani kell a felületet, melyet oxidált zsírok, gyantásodott olajok, gyakran szeny- nyezett viaszréteg stb. fed. A szerves oldószerek lazítják, nedvesítik a korrodált fémfelszínt is. A zsírtalanított korróziót vagy passziváljuk, hogy a korróziós folyamat leálljon, vagy a fémfelületig hatolva a tisztítással, eltávolítjuk az oldatba vitt fémsókat. Az egyes vegyi anyagokra térve ismeretesek azok a savak, passzív sóképzők, és komplex-képzők, melyeket a restaurátori gyakorlatban elfogadottnak tekinthetünk. Ezért csak felsorolásszerűen érintem őket. Vaskapcsok, kapocstüskék esetén a vasrozsdát, amely igen változatos összetételű lehet (karbonát, hidroxid, oxi-hidroxid stb.), mechanikus koptatás után és közben inhibitoros foszforsav alkalmazásával passziválhatjuk. A felületen stabil tercier vas-foszfát réteg alakul ki. A szabadon megszárított első foszfátréteg kialakulásával ne tekintsük befejezettnek a kezelést: még legalább egy híg, forró ecsetelést végezzünk, majd teljes kiszáradás előtt töröljük vissza a felesleget. A 10-15%-os vizes foszforsavoldathoz 5%-nyi tio- karbomidot vagy hexa-metilén-tetraamint adunk inhibitorként. A szürke foszfátréteget szükség szerint sötétebbre pácolhatjuk csersavoldattal, amely kékesfekete tannátot képez a még szabad vassal. Ha ennek vizes oldatához acetont, etilal-koholt a- dunk, akkor behatolása, terülése tökéletesebb lesz. 325
