Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Restaurálás és műtárgyvédelem
RESTAU ZEMMEl Színes „szentkép" könyc nem csupán egy adott ország vagy kisebb régió nemzetiségeit vették figyelembe. A Lourdesi szüzet ábrázoló egyik nyomaton pl. a limburgi püspökség kiadási engedélyére utaló felirat mellett a litográfus, bizonyos Leiber szignója látható, valamint a nyomda/kiadó nagy tételszámára, gazdag kollekciójára utaló 3059-es sorszám (LDM lt.sz.: 93.9.1.). Ugyanezen nyomdától/kiadótól egy Szent Armát és a gyermek Máriát, valamint egy Szent Józsefet a kis Jézussal ábrázoló nyomatat is gyűjthetett a kutató azonos tulajdonostól (LDM lt.sz.: 93.13.1. és 93.8.1.). Leiber szignójával egy Golgota-témájú nyomat az igen magas, 10346. sorszámot visel (LDM lt.sz.: 85.65. alszám-tételei között). A műtárgytípus egyik jelentős megyebeli gyűjteményi színhelyén, Magyarpolányban Ebele Ferenc plébános gyűjteményében előfordul pl. egy W.M.B. szignójú, 323. sorszámú német és román nyelven meghatározott, Illés próféta szekerét, „Sfinte Ilie"-t ábrázoló nyomat. Ezek ugyan nem különleges adatok, de mindenesetre jellemzőek. Akár az imádságos és énekes könyveket, brosúrákat illetően, úgy a szentképek, illusztratív aprónyomtatványok minden válfajánál természetesen egyházi engedéllyel kellett rendelkeznie a terjesztőnek, akár nyomdabizományos könyvkötő, akár nyomdász, kiadó, vagy műkereskedő volt. A nyomdai, terjesztői, árusítói egyházi engedélyekre irányuló forráskutatás tisztázhatja a tárgytípus származását, nyomdáik és kiadóik terjesztői mechanizmusát. Az egyes nagyobb nyugat-európai nyomdák, egyházi és világi kiadók rendelkeztek a szükséges magyarországi kapcsolatokkal és engedélyekkel. Képviseleteik már korán megjelentek, pl. a bécsi Kunst- und Industrie Comptoir pesti megbízottja 1805-től Josef Leyrer.7 Képek, nyomatok forgalmazójaként működött Josef Riedl Kunsthandlung Bécsben és Pesten egyaránt üzletet tartva fenn.8 Számos 19. századi magyar tájkép, életkép (egyszínnyomat) litográfia szignója, illetve jelzete a düsseldorfi Arnz und Companie nyomdára utal, amely tehát nem talált készítményeinek erős konkurenciát a korabeli Magyarországon. Veszprém megyében báró Hornig Károly püspök 1894-ben alapította meg a Veszprémi Egyház- megyei Könyvnyomdát, amely azonban szentképeket, legalábbis önálló színes nyomatokat nem készített, technikai lehetősége sem volt rá. Nyomtatott szentképek terjesztésére, árusítására utaló adatok azonban korábbról is vannak. Pápa városában például 1875 májusában Kovács Klára nyújtotta be vállalkozóként engedélykérelmét imakönyvek és kegytárgyak mellett szentképek árusítására is, majd három hónap múlva, augusztusban már további négy személy: Vackó Mihály, Horváth Erzsébet, Legény Péter és Földi Ferenc- né csatlakozott azonos kéréssel.9 Ezidőtájt tehát legalább öten foglalkoztak rendezett keretek között kegytárgyárusítással a városban. Az időpont konkrétsága és egyezése mögött hatósági rendelet kényszere sejthető, ami szintén kutatásra vár. Veszprémben ugyanekkor Hermann Kraus, a későbbi Krausz Ármin és fia, majd Pósa (hajdan Posch) Endre könyvkötők váltak - előbb csak papír-, írószer- és könyvkereskedő, majd könyvkiadó - vállalkozókká.10 Pápán ekkor még az anakronisztikus ponyváról történő nyomtatványárusítás is bizonyosan létezett (a bolti kereskedelem mellett). A Fő téri piacon a szökőkút közelében kínálta holmiját a naptáros kikiáltó, aki hitbuz- galmi nyomatokat, különféle énekes- és imakönyveket árusított, nyilvánvalóan szentképeket is.11 Delpech nyomtatványüzlete Párizsban. C. Vemet rajza, 1818 k. N. T. Charlet rajza utcai kőnyomat-árusításról, 1820 k. New York Public Library 321
