Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Restaurálás és műtárgyvédelem
Restaurálás és műtárgyvédelem mészkő üvegsimára csiszolt, vegyileg festékmegkötésre alkalmassá tett felületére speciális krétával, tussal rajzolt képről sokszorosítható sík- nyomatot. Úgynevezett csillagprés hengerpárja között áthajtott kőlapról a kissé nedves papírlapra nyomódik át a kövön rögzített festék. A lényegében egyező technikájú színes litográfiánál több kőről színenként egymás után nyomtatnak a kiváló minőségű papirosra.2 A kőre vegyileg rögzített rajz festékezése nyomtatás előtt. Korabeli nyomdaábrázolás A szakszerűtlenül, téves általánosítással olajnyomatként emlegetett színes képek a legritkább esetben nevezhetők ténylegesen olajnyomatnak, sőt a valóban olajnyomatnak minősülő technika előfordulása már ritkaságánál fogva is jelentős. A téves elnevezés magyarázata az lehet, hogy a litográfia egyik válfajánál a 19. század közepétől kezdve valóban alkalmaztak gyorsan száradó lenolaj alapú festékeket.3 Klasszikus olajfestmények igényes reprodukciós sokszorosítására negyvenötven, egyenként elkészített színbontással sorra vitték fel és nyomtatták a kőalapokról a többszínnyomatokat, de a köznépnek szánt olcsóbb lapok kezdettől fogva kevesebb kővel nyomattak. A korai szakaszban alkalmazott színek jellegzetesen elütnek a későbbi finomítások során kifej- lesztettektől. Ezek: a tompa sötét okker, rőt vörösesbarna, cinóbervörös, berlini- vagy porosz kék, - mindezek az általánosan alkalmazott lakkozás öregedése folytán mára sárgásbarna „patinás" tónust is kaptak. A fedőlakk anyaga rendszerint a bútorművességben politúrlakként ismert indiai akácmézga: a sellak, ritkábban mastix, vagy vízüveg. A korai szakaszban csak négy színt használtak, fekete felülnyomás nélkül; a kontúrvonalak sötétségét úgy érték el, hogy a színek összegződése sötétbarna hatást adott. A későbbi többszínnyomatos litografálásban legalább 8-10 színt nyomtattak egyenként elkészített kövekről külön fekete rajzos fölülnyomással kiegészítve.4 Ez is hozzájárult, hogy a kromolitográfia mindvégig kifejezetten drága, mert különösen igényes nyomdai kivitelezést kívánó nyomattípus maradt. Ennek a ténynek mérlegelése fontos lehet a kutató számára annak érdekében, hogy az adott kor értékviszonyai közé vetítve értékelni lehessen egy-egy színes kőnyomatos szentkép megvásárlásának, birtoklásának jelentőségét. Fontos lenne megismerni a korabeli nyomdai, kiadói és kiskereskedelmi árjegyzékek, illetve leltárak adatait. A 19. század derekán már általánosan elterjedtek Európa-szerte az eleinte kevesebb színnel készült kromolitográfiák. A technika magyar- országi megjelenését, terjedését többé-kevésbé ismerhetjük.5 A század második felében egyre- másra alapították az új kőnyomtató intézeteket, de ezekben szinte kizárólag üzleti-ügyviteli és reklámnyomtatványokat produkáltak. Úgy tűnik, nem állítható határozottan, hogy a tárgyalt nyomdatechnikával nagy méretű vallásos témájú kromolitográfiákat hazai nyomdák is készítettek volna. A századforduló nyomdászati szaksajtója a sokszín-nyomatos kőrajzot még újdonság gyanánt tárgyalta hazai viszonylatban. A Fogarassy Mihály nagyváradi kanonoknak 1842 karácsonyán fölvetett eszméje nyomán 1848 májusában alapított katolikus egyházi könyvkiadó társulat (1852-től: Szent István Társulat) sem rendelkezett még hosszú ideig önálló nyomdaüzemmel. A Stephaneum nyomdát csak 1899-ben indították.6 Ugyanekkorra a nagy méretű színes nyomtatott szentkép már az egész Kárpát-medencében általánosan elterjesztett, külföldi kiadói nyomdákból származó importcikk. A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum néprajzi gyűjteményébe került vallásos tárgyú kromo- litográfia-nyomatok között magyar nyomdára utaló szignó vagy más adat tudomásom szerint eddig nem fordult elő. Találkozhatunk viszont közöttük pl. a drezdai Fali nyomdáéval 1899-ből (No.1572-141.100 sorszámmal) és a képmezőn kívül a nyomat alsó peremén „A. Fall. -DAM" szignóval jelzettel (LDM Lt.sz.: 88.4.10.1.). Lángnyel- vecskékkel koszorúzott körbe beírt M (Mária?) nyomdajelű, magát angol nyelven németországi nyomtatványként meghatározó produktum számos akad a gyűjteményben, melyeknél a lapalji címadás német, angol, francia, olasz, spanyol és horvát nyelven is megismétlődik. Egyértelművé téve, hogy nemzetközi terjesztésre sokszorosították, 320
