Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Restaurálás és műtárgyvédelem
Restaurálás és műtárgyvédelem pott, telített barkarészeket is, melyet az indokolt, hogy a metil—cellulóz vízoldható maradt és matt felületű, míg a PAVc-film hidrofób és fényes. A megerősítést szolgálta természetesen a később ismertetett újrafűzés és kötés is. Kiegészítések, restaurálás Azonos grammsúlyú, megfelelő jellegű és tónusú új merített papír (japánpapír) pillanatnyi hiányában egy, a célra alkalmas 19. századi papirost használtunk fel a nyomtatott ívek kiegészítésére, illetve a teljes egészükben hiányzó egykori ívek jelzőpótlására. Ennek anyaga kevésbé rugalmas, mint az eredeti, a merítőszita méretezése sem azonos, tehát a pótlások könnyen megkülönböztethetőek. Átvilágítóasztalon a hiánynál 1-1,5 mm-rel szélesebb kiegészítést jelöltünk ki, kézzel körültépve, a metil-cellúlózzal megkent átfedéseket helyükre illesztettük, elrendezve a tépett szélek rostjait. Repedéseket, szakadásokat 2-4 mm szélességű japán fátyolpapírral kasíroztunk le. A vetemedés, hullámosodás elkerülésére a javításokat és pótlásokat egy 4-5 cm2 felületű vasalóval - szilikonpapírt közbeiktatva - azonnal levasaltuk. Az eredeti alá fektetett többrétegű szívópapír vette fel a nedvességet. Néhány másodperc múlva szívópapíron keresztül is megvasaltuk a ragasztást. Az ívek külső lapjainak élhajtásszakadásait javítócsíkokkal kasíroztuk le, hogy az újra használatba kerülő könyv bírja a mechanikai igény- bevételt. (E javítócsíkozás helyett jobb megoldást jelent a csalánrost japánpapírokból tépett rostok alkalmazása, melyre időközben áttértünk.) A csíkok jelentősen megemelték a gerincmagasságot, ami az újrakötésnél nehézséget okozott. Az előzéktükrök kiegészítéséhez és az előzék-repülőlapok pótlásához nem használhattunk egyszínű papírost, ezért az imprimé dúcok elkészítése, a pótlások azonos mustrával való nyomása mellett döntöttünk. A pauszpapírral levett eredeti rajzot kiegészítve átmásoltuk egy falapra ragasztott linólemezre, majd kimetszettük. A kiegészítés színnyomásához keményítős földfesték helyett aquarellt használtunk úgy, hogy a felvitt festék megszáradása után megnedvesített papírlapot simítottunk a dúcra, így a felvett festés porózus, stílusos hatást eredményezett (7. kép). Csak a vörös minta dúca készült el; a zöld „ellen- mustra"foltjait kézi festéssel vittük fel, száradás után metakrillát-kopolimer spay-vel (Rowney AP3) rögzítettük. A kiegészítés színei kissé eltérnek az eredetitől, tónusuk is halványabb, így a pótlás azonnal szembetűnik (8. kép). A borítóbőr kiegészítéséhez műanyagot használtunk.13 Vízzel nedvesített azbesztpelyhet porcelánmozsárban összezúzva, megfelelő földfestékkel színeztünk, majd kb. húszszoros meny- nyiségű poli(vinil-acetát) vizes diszperzióval kevertük el. Szilikongumi helyett valódi juhbőrt alkalmaztunk közvetlen negatívul, erre öntöttük a kiegészítő masszát. „A negatívot" ideiglenesen lanolinnal (gyapjúzsírral) tapasztottuk az eredeti széleihez. így eltávolításuk a kiegészítés elkészülte után nem jelentett nehézséget. A pótlóanyag teljes kikötése, száradása előtt még erős japánpapírt simítottunk rá szilárdító, illetve zsugorodásgátló céllal. Aranyozást természetesen nem egészítettünk ki (9. kép). A hiányzó oromszegések pótlásához a harmonikus kötésmódnak megfelelő olyan két varrószálat használtunk, melynek színei megegyeznek az előzékpapír dúcnyomott színeivel: vörös és zöld pamutot. Gyári oromszegőt használva alapul, ezen alakítottuk ki oly módon, hogy minden öltés az előző - másik színnel vitt - szálat fogta le. Az alap két, hosszabbra hagyott szélét szétfoszlatva ragasztottuk ki. Újrafűzés, könyvkötés Az íveket a hiányjelző üres merített papír ívpótlásokkal együtt az eredeti fűzéstechnika szerint, kézi fűzőállvánnyal fűztük fel (10. kép). Az elkészült könyvtestet félereszprofilú présdeszkák közé fogva kisprésben karboxi-metil-cellulóz-kocsonyával (a keményítőt helyettesítendő) lekentük, hogy az enyhe gerincgömbölyítését átlós, illetve hosszanti elcsúszások nélkül el lehessen végezni. A gömbölyített testet a présbe visszahelyeztük úgy, hogy a számított tábla + borítóbőr-vastagsággal azonos magasságban gerince kiálljon, majd fakalapáccsal a középvonaltól a szélek felé haladva óvatosan lekalapáltuk, ereszre vertük (falcraverés: 11. kép). Ebben az állapotban híg, forró csontenyvvel beeresztettük, ami az ívek közti réseket kitöltötte, majd metil-cellulózzal erősen eláztatott, nyújtott papírral a bindek közötti területeket, majd a teljes gerincfelületet lekasíroztuk (12. kép). Ekkor került fel helyére a két oromszegés, majd a háromrét hajtott papírhüvely, mely a gerincfelület és a gerinclemez közti kapcsolatot biztosítja, 312
