Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Restaurálás és műtárgyvédelem
EGY 19. SZÁZADI SZÓTÁRKÖNYV RESTAURÁLÁSA s egyben lehetővé teszi szabad eltávolításukat egymástól a könyvtest felnyitásakor. Egynapos száradás után a facsiszolat-tartalmú, lemezből kiszabott új táblákat megfelelő nyílástávolságba állítva, a zsinegbindek legyező alakban szét- foszlatott, kiterített végeit a táblák belső oldalára enyveztük. A duplex (kétrétegű) kartonból szabott gerinclemezre egy nála rövidebb és szélesebb finom papírt kasíroztunk, melynek oldalt lelógó széleit tépéssel foszlattuk. A gerinclemezt a hüvelyre, lelógó papírbevonatát a táblák külső felületére ragasztottuk. A táblák a könyvtestmagasságnál 4 mm-el hosszabbak, a hosszmetszés felől 6 mm-el nyúlik ki a tábla a könyvtesten túl („kantni", táblaszegély). A gerinclemez és a tábla belső hosszéle közötti nyílás szélessége 2 mm. Újraborításnál nemcsak a gerincmagasság növekedése okozott problémát, hanem az éppen erre a területre eső kötésbőr csekély zsugorodottsága is. így újrakötésnél az eredeti bőrhajtások („beütés") a táblaélekről a táblafelület szélére kerültek (13. kép). Ezt csak úgy kerülhettük volna el, ha a bőrt a kötéselemek méretei szerint a nyílásban elmetszve, egy alákasírozott új gerincborító bőrre húztuk volna ismét fel. Ez is kompromisszummal, hátránnyal járt volna, hiszen így is megemelkedik a gerinc. Az újraborításnál a bőrt metil-cellulózzal kentük meg. Felhúzásánál arra ügyeltünk, hogy ne nyújtsuk, ne feszítsük meg, kerülendő a kiegészítés deformálódását. A gerinclemezt, illetve a bőr műanyag kiegészítését PVAc diszperzióval külön lekentük, hogy a ragasztókötésük erős legyen. Présben szárítottuk, majd a következő napon elvégeztük az élek behajtását, az oromrészek kialakítását. Mivel a sarkok hiányainak pótlása nem elég képlékeny, szerencsés, hogy az eredeti sarokbehajtás nem sugarasan elrendezett, hanem egyszerűen egymásra hajtott, mint ahogy azt a mai, modern kötésekben is láthatjuk. Az előzékpapíros tükrének táblára kasíro- zása előtt az ún. szennyívet eltávolítottuk, majd a táblát 180 fokos szögben, vízszintesen rögzítve, metil-cellulózzal, kiragasztottuk az előzéket. Az ideiglenesen befűzött szennyív megüresedett helye biztosítja a kötésnél, hogy a tábla szabadon nyitható anélkül, hogy az első vagy utolsó ívet megemelné. Könnyű prés alatt szívópapírokkal fedve kiszárítottuk a táblákat, majd kiemelve, az előzékek repülőlapjait az első, illetve utolsó ívlappal összekasíroztuk. A kötés befejezése után még 10 napig présben állt a könyv, hogy anyagai rögzített helyzetben állapodjanak, száradjanak meg (14-15. kép). Végül, kiegészítő munkaként egy egyszerű, papírborítású dobozt készítettünk: a könyvtárba visszakerült szótárt ez védi a portól, a fénytől, és ebben helyeztük el a hiányzó ívek analóg másolatait is. Jegyzetek 1 Pápai Páriz 1977:112-118. 2 Tornai-Varga 1978: 256-257. 3 Dúcméret vörös színre: 225x188 mm. Lásd: LDM lt.sz. 70.709.1. Szentgáli takács céh artikulusai, 1798. 4 Simon 1975: 8., valamint Domokos 1981: 66-67. 5 Ramaszéder 1960. 6 Koncz 1980: 45. 7 Bogdán 1964:171. 8 Thortensen 1969: 26-27. 9 Jaschik 1922. 10 Simon 1976: 8-10. 11 Hofenk de Graff, Judith szóbeli közlése alapján (III. nemzetközi restaurátor szeminárium, Veszprém, 1981), valamint Hey 1979: 66-79. 12 Szalay 1976: 83. Az itt ismertetett eljárás alapján végeztük el a kezelőszer összeállítását. 13 Uo. 85. - Ezúton is hálás köszönetét mondok témavezető tanáromnak, Szalay Zoltánnak és mindazon kollégáknak, akik segítséget és útmutatást nyújtottak munkámhoz. 313
