Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)

Tanulmányok - Restaurálás és műtárgyvédelem

EGY 19, SZÁZADI SZÓTÁRKÖNYV RESTAURÁLÁ gának kezelése után NH, aq 40%-os oldatot ad­tam a fürdőbe, hogy a pH-érték ne csökkenjen. A szalmiákszesz előnye, hogy el nem reagált feleslege idővel eltávozik, mivel illékony bázis. Papírduzzasztó hatása is kedvező. E munka el­végzése óta vált számunkra ismertté, hogy a nát­riumsók igen könnyen disszociáló, Na + - kation­jai a légköri szennyező kén-dioxid adszorpciója, illetve kénsavvá alakulása folytán bekövetkező savas cellulózhidrolizist katalizálják, ezért alkal­mazásukat kerülni kell.11 Részben ellensúlyozza a problémát, hogy a régi hagyományos készítés­technikájú papíroknál, mint amilyen szótárunké is, az alapanyagul szolgáló rongyot mészvizes ál- lasztással bontották, és ezek a mésznyomok sav­megkötőként, illetve pufferként hatnak. A színes imprimé előzéklap-töredékek tisztí­tásánál előzetes színtartóssági próba után azonos kezelést alkalmaztunk. A keményítővel kötött pigment a nedvesítés hatására nem lazult fel és nem halványodott. Konzerválás A papírok a tisztító-neutralizáló fürdőből desz­tillált vizes öblítés után fertőtlenítőoldatba ke­rültek, melynek összetétele: 0,1% cetil-piri- dinium-bromid (Sterogenol) és 0,5% etanolban oldott oxi-benzoésav-metilészter (Nipagin) desz­tillált víz:etanol 10:1 arányú keverékében. E két fungicid-inszekticid anyag közül a Sterogenol bomlékony, míg a Nipagin igen tartós hatású. Egyikük sem reagál tintákkal, író- és bélyegfesté­kekkel, ezért kéziratos bejegyzéseket nem színez­nek, vagy halványítanak el. Ezt a fertőtlenítőolda­tot később az enyvezőanyag duzzasztószereként használtuk, ismét két munkafázist vonva össze. Az újraenyvezéshez, megerősítéshez metil-etil- cellulózt használtunk 10 s% töménységben, tehát nagy viszkozitású anyaggal dolgoztunk. Az alkal­mazott enyvezőanyag olasz tapétaragasztó, már­kaneve Glutolin TT. Az átecsetelés után kis idő múlva visszatöröltük a felesleget. Ebben a fázisban keretre feszített műanyag szálas szitán dolgoz­tunk. A nedves lapokat óvatosan felvéve kifeszített damilszálakon szikkasztottuk - szabad levegőn majd enyhe présbe kerültek szívópapírok közé. Ekkor már nem ragadtak össze. Félórás állás után száraz, lecserélt szívópapírok között 40 °C-ra be­állított vasalóval szárítottuk, majd nagyobb prés­nyomás alá kerültek vissza. A melegítés, vasalás előnye, hogy a gyorsított szárítást oldalirányú vízmigrálás nélkül biztosítja; a víz a melegítés irányába távozik, tehát a papír keresztmetszeté­ben felfelé. így kiküszöbölhető, hogy az esetleg visszamaradt színes, oldott anyagok a széleken foltosodást okozzanak száradáskor. A végleges préselés időtartama egy hét volt. A könyvkötőbőr cserzettségéből nem veszí­tett, ugyanakkor igen száraz, törékeny volt. Mivel víztartamát még nem veszítette el teljesen, keze­lésekor arra törekedtünk, hogy kissé lágyabb és tetszetősebb legyen. Könyvbőröknél természete­sen nincs arra szükség, hogy teljesen felpuhítsuk; elegendő, ha a nyíláshoz és sarokbehúzásokhoz eső részek rugalmasak. Az alábbi alkoholos keve­réket használtuk:12 700 ml t-butanol, 10 ml cetil-alkohol, 10 ml nyers pataolaj, 5 ml 0,1%-os Nipagin, t-butanolban oldva. A megtisztított, még nyirkos bőrt az irhás ol­dal felől tamponálva többször finoman átgyúrtuk, hajtogattuk, míg hajlékonyságát, simaságát vissza­nyerte. Kiszikkasztása alatt szívópapírok között fe­küdt könnyű présben. A présből kivéve a gerinc- és nyílásfelülethez eső részt ismételten fellazítottuk. A tintafoltoknál a vasgallusztinta túlcserző hatása miatt teljesen megkeményedett bőr változatlanul merev maradt. Mivel itt a bőrcserzés és a tinta ké­miai szempontból lényegében azonos, és mert ezek a foltok a szótárnak mint tankönyvnek a „termé­szetes előéletéhez" taroznak, indokolatlan lett vol­na megszüntetésükre törekedni. A gerincmezők kagylós feltöréseinek vissza- simítása, a kopott barkájú részek telítése érdeké­ben helyileg kezeltük e területeket metil-cellulóz- kocsonyával. Bedörzsöltük, majd száradásig csontszerszámmal simítottuk, vasaltuk. A bór- konzerválás befejeztével végül a barkás oldalt is vékonyan áttöröltük, hogy fényét visszanyerje. Megerősítés A megerősítést szolgálja az újraenyvezés, a felko­pott bőrterületek telítése mellett még további né­hány lépés. A bőr repedéseit az irhás oldal felől a konzerválókeverék felszívódása után vékony, erős japánpapírral lekasíroztuk. Ragasztóanyag­ként poli(vinil acetát) vizes diszperziót (Planatol superior BB) használtunk. Ezzel vontuk be a ko­311

Next

/
Thumbnails
Contents