Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Restaurálás és műtárgyvédelem
Restaurálás és műtárgyvédelem A kor ismert cserzéstechnikái, illetve a bőr meleg sötétbarna színe alapján csak növényi cserzésre gondolhattunk. Igazolásul a Múzeumi Restaurátor és Módszertani Központ szerves kémiai oktatólaborjában T. Balázsy Ágnes vegyész vezetésével vékony rétegkomatográfiás rutinvizsgálatot végeztünk, melynek célja csupán a közelítő azonosítás volt. A minták emulálószere toluol: ecetsav: víz (50:50:10 arányú) keveréke, a futtatólemez bevonata kovasavgél volt. A mintát metanol-víz forró elegyével oldottuk ki, majd szűrés után ismert galluszsav (csersav) minta mellett futtattuk. A minták azonos magasságot értek el. A bőrből vett minta három frakcióra oszlott, de legnagyobb felületű és intenzitású eleme azonos szint és magasságot adott az ismert gal- luszsavéval. Az irodalmi Rf-értéket egyik felvett minta sem érte el, melynek oka nem tisztázódott; feltehetőleg az emuláló elegy megválasztása nem volt ideális. Ennek ellenére biztosra vehető, hogy csersavas, tannát jellegű növényi cserzésről van szó. A csersavas cserzésnek világos tónusát szokás volt vasszulfátoldattal sötétíteni (kékesfekete vastannát képződik).9 E közelítő meghatározással az is eldőlt, hogy a cserzőanyaggal reagáló, oxidativ fertőtlenítőszert, mint pl. a korábban könyvbőröknél is gyakran alkalmazott timolt (kakukkfűkámfor; metil-izopropil-fenol) nem alkalmazhatunk. A bőrborítást mechanikus úton, ún. scarificatorszerszámmal bontottuk le. A táblákat és a gerinclemezt rejtettségük és jelentéktelenségük miatt nem konzerváltuk, hanem a későbbiek során új anyaggal pótoltuk. A könyvtest szétbontásához a nyers, 0,3 mm keresztmetszetű len fűzőcérnát felvágva, a gerincfelületen 5 s% karbanid (urea) desztillált vizes oldatával enyhén nedvesítve választottuk szét az enyvezéssel rögzített íveket. Az ívek külső lapjának ívbehajtása a korábbi erős igénybevétel (az összetört enyvszemcsék nyíró munkája) miatt igen gyenge volt, a szétbontás során némelyik kettévált. Ezek megerősítését e szétválás nélkül is el kellett volna végezni, tehát nem jelentettek külön feladatot. A szétbontás során megfigyelhető volt a fűzéstechnika. A könyv íveit négy, egyen ként 2 mm átmérőjű, három zsinegből sodort kenderspárgára fűzték fel oly módon, hogy ezeket a gerinc síkjában V alakban kifűrészelt árkokba fektették, majd váltogatott öltéssel, egyszerre két ívet fűzve öltötték körül e zsinegbordákat. A fej-, illetve láboromtól 10-10 mm-re szúrtak ki a tűvel, és vezették a cérnát a soron következő ívbe. Végighaladva az egyszerre fűzött két íven, a csúcsöltésnél az alatta lévő már felfűzött harmadik ív csúcsöltésébe hurkoltak vissza, láncöltést képezve. A csúcsöltéssor így megfelelően ellapult, rásimult az gerincre. Ez a fűzéstechnika a könyv nyomta- tásának-kötésének idején, a könyvtári és oktatási célra készült művek példányszámának ugrásszerű emelkedésével elterjedt, általános volt.10 Az előzéktükrök keményítős kasírozásának leválasztásához sem volt szükség enzimes beavatkozásra; a kötőanyag degradációja, illetve a tábla vetemedettsége miatt a papírréteget mechanikus úton is el lehetett távolítani. Tisztítás A borítóbőrt tercier-butilalkohol és desztillált víz 2:1 arányú keverékébe mártott vattával gyengén nedvesítettük, majd e keverékbe 1 s%-nyi mennyiségben zsíralkohol-szulfátot keverve jobb tisztító hatást értünk el. Zsíros-olajos, makacsabb szeny- nyeződések eltávolításához t-butanolt és triklór- etilént váltogatva alkalmaztunk, majd ismét t-buta- nol víz keverékkel nedvesítettük, hogy a bőr kiszáradását, vetemedését a konzerválás előtt megakadályozzuk. A tisztítás nem volt eredményes azokon a helyeken, ahol tintafoltok keményítették meg a bőrt. Mindazonáltal a kötésborítás kivilágosodott, az írás jól kivehetővé vált, a barkarajz hátorozottabb lett. A lapjaikra szétszedett papirosíveket száraz ecsetelés után üveglapra helyezve vizes tisztítás- nak-savtalanításának vetettük alá. A nedves tisztítás az anyag erős szennyezettsége, savassága miatt elkerülhetetlen volt. A mechanikus tisztítás ellen szólt a sarkok humán szennyeződéseinek mértéke, kopottságuk, illetve az a tény, hogy a papír általános megerősítésének szükségessége miatt „újraenyvezésre" úgyis feltétlen sort kellett keríteni. (A radírozás a legtöbb esetben csak pillanatnyi fél sikert jelent; súlyos hátránya, hogy jelentősen megnöveli a papír felületét. Akár kézi, akár gépi radírozásról van szó, a tisztított felületek újraszennyeződése optikailag erősebb lesz, mint a kezeletleneké.) A tisztítás és savtalanítás egy lépcsőben történő végzéséhez az alábbi összetételű keveréket választottuk: desztillált vízben oldott 5 s% zsír- alkohol-szulfát, 3 s% kálium-metabiszulfit, 10 s% nátrium-tetroborát. A munka során 2-2 ív anya310
