Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Restaurálás és műtárgyvédelem
Egy 1567-ben nyomtatott wittenbergi Luther-biblia A könyv fa tábláját szabad szemmel meg lehet határozni. Faja községes bükk, Fagus silvatica sp. A tölgy (Quercus) mellett a bükk a leggyakrabban használt könyvtábla-anyag. A bordazsinegek beékelésére használt fakockák a táblába fúrt lyukakban kislevelű hársból (Tilia cordata Mill, sp., Tiliaceae) készültek. Azonosításra malachitgrünnel festettem, majd mikroszkópban fényképeztem. Xylotomia ábrákkal összehasonlítva bizonyossá vált, hogy a jelzett fajról van szó, ennek egyik legjellegzetesebb jegye a keresztmetszetben látható rombikus vastagodás a kambium s a bélsugár kereszteződésében. A hosszmetszet szabálytalanul, elcsúszva metsző- dött, képe meglehetősen zavaros, de a tiszta keresztmetszeti kép elég meggyőző egymagában is. A borításhoz használt bőr juhbőr. Ezt a barkarajzolat határozta meg; apró szőrtüszőnyílások, gyakran alig láthatók, a barkarajz elmosódó és egyenetlen. A barka préseléssel, kopással gyakran teljesen kisimul. A juhbőr barkarajzának alapvető sajátossága, hogy a közel azonos méretű szőrtüszőnyílások kettős (egymás alatti) sorokban kis íves szakaszokból álló sorokban rendeződnek. Ezt a képet mutatja a könyv borítóbőrének egy részlete is, ahol 1 mm-es szakaszra átlagosan 8-10 szőrtüszőnyílás esik. A könyv készítéstechnikájának leírása Fűzésmód A könyv szétszedésekor megállapított fűzésmód a következő. Miután csak minden második bordaközben futott belülről a fűzőszál, váltogatott fűzésről van szó. A csúcsöltésnél ívbe vezetett szállal a kettős bordazsineg két spárgája között kilépve az ívből, burkolta körül a könyvkötő a bal oldali zsineget, majd a könyvtest felől átbújtatva, a két bordaszál mögött a jobb oldalit is körülölelve vezette be a következő ívbe a cérnát. Belépéskor nem hurkolta körül a zsinegeket, így csak minden második ív fűzése erősödött a bordákhoz való burkolással. A közbeeső ívekben nincs csúcsöltés; így a lábnál és fejnél egy-egy láncöltés hat-hat ívet fog össze, majd a következő láncöltés a közbeeső harmadik ívtől fogja össze a felette sorakozó hat ívet. A két oromszegés felvarrásával együtt így feszes, erős fűzésmód alakul ki. (17. kép) Az előzékeket az első és utolsó ív alá hajtva, ezekkel együtt öltötték fel. Erre került a piszokív, melyet az előzéktükör kiragasztása előtt távolítottak el. A könyvtest betáblázása Betáblázáskor rövid pergamencsíkokkal állították be a tábla „nyílását". Mezey László professzor szíves közlése szerint a pergamenre írt szöveg írástípusa 16. századi és valamely Breviáriumból való. Tehát háromszáz éves könyv lapját használta az egykori könyvkötő. A pergamencsíkok alsó részét az ormoknál, illetve a bordaközökbe ragasztották a könyvtest gerincén, felső részüket pedig a fatábla belső felére hajtották. Kívülről a gerincfelületre (a bordaközökbe) vászoncsíkokat ragasztottak, melyek végei a táblára értek. Egy tépett szélű, 4—5 cm széles takarócsíkot a könyvtáblára kasíroztak, ezzel lefedve a pergamenvégeket és a bindvégeket. Erre ragasztották az ellenkasírozást (majd a bőr felhúzása után az előzék tükörlapját). A fatáblákat külső felületükön a gerinc felé eső hosszanti oldalukon kissé vékonyabbra gyalulták, hogy a tábla nyitásakor a borítóbőr köny- nyebben mozogjon, hiszen itt valódi ereszre verés és modern értelembe vett nyílás nincs; tehát hogy ezáltal csökkentve a táblavastagságot, kisebb nyílással köthessék a könyvet. A bőr károsodásánál már említettem, hogy a kor technikájának megfelelően a borítóbőrt ott közvetlenül a gerincre kasírozták, még nedvesen bemintázva a bordákat is, hogy a gerinc és a borító együtt mozogjon. Végül, a könyvtest súlya és méretei miatt, valamint a tábla vetemedését megakadályozandó, kapcsokkal fogták össze a hosszmetszésen a táblákat. A papír tisztítása, konzerválása, restaurálása Első lépésben az íveket egy sorba ütve a gerincfelületről urea-oldatban nedvesített vattával az enyv nagy részét eltávolítottam, vigyázni kellett rá, hogy a folyadék lehetőleg ne hatoljon be a papírosba, nehogy vízfoltos legyen. Az íveket lapokra bontva, a laphajtásokból ecsettel kisöpörtem a port és a törmeléket. Nyilvánvaló volt, hogy egy vizes áztatás nem lesz elegendő a papír megtisztítására. Ezért olyan felületaktív anyagot kerestem, amely neutrális kémhatás mellett, kis habzással gyorsan nedvesít, erőteljesen mos, emul- geál és nagy a szennyvivő képessége. A beszerezhető ionmentes mosószerek közül a textíliák tisztaságánál már kitűnően bevált magyar gyártmányt, az EVITEX-et választottam.34 Az anyag 0,5 %-os vizes oldalát átlagosan 35-40° C-on kezdtem hasz291
