Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Restaurálás és műtárgyvédelem
RESTAURÁLÁS ÉS MŰTÁRGYVÉDELEM nálni, de később szobahőmérsékleten dolgoztam vele tekintve, hogy az ionmentes detergensek hidegen is jól oldódnak és működnek. Félíves méretű fotótálban 10 liternyi oldattal mostam. A művelet csupán abból állt, hogy a bemerített és 5-10 másodperc alatt teljesen átnedvesedett papirost időnként enyhén mozgatva 2-3 percig tartottam a fürdőben (egyszerre két ív anyagát: hat lapot), majd üveglapon félig kiemelve, a még megtapadt, de már föllazult nagyobb törmelékszemcséket az ívhajtásból ecsettel kihajtottam. Az oldatot tíz ívre használtam majd újat készítettem. (Egyszerre fenti két ív anyagát kezeltem fürdőről fürdőre, míg csak présbe nem került; a présberakás idejére áztattam Evitexbe az újabb adagot). A lapokat csapvíz alatt kissé leöblítve az oxidáló fürdőbe tettem. Ez a fürdő 1% KMn04 aq. A lapok eleinte fél percig, később, az oldat lemerülésével kicsit tovább, maximum 1 percig álltak ebben, majd folyóvíz alatt üveglapon alaposan kiöblítve, 2%-os NaHSQ, oldatba kerültek, ahol a felszabaduló kén-dioxid fehérítő hatását a papíron kifejtette.35 A lapokat ismét leöblítve 1%-os Na2B4Oy oldatba merítettem, itt összegyűjtve egyszerre a kezelésbe vett lapokat. Miután az utolsó lap is ide került, egypercnyi állás után az anyagot stabilizáló puffer oldatba helyeztem át, amely a még esetleg megmaradt savnyomokat eltávolította a papírból. A puffer a lengyel papírkonzervá- lási gyakorlatban használatos pH 7,5 kémhatású bórsav-borrex puffer, melynek összetétele: 10 rész 1,27% aq. H3B03 (pH 5,6) 1 rész 1,90% aq. Na2B407 (pH 9,2) Az oldat pH-ját Stuphan finomskálás indikátorpapírral munka közben gyakran ellenőriztem, de a puffer nagyon tartós kémhatásúnak bizonyult; elegendő volt öt-hat ív anyagának kezelése után cserélni. A kezelés után a papíron műszeres kémhatásmérésre nem volt lehetőség, azért csupán úgy ellenőrizhettem, hogy felforralt, majd hűtött desztillált vízzel megnedvesítettem külön a már megszáradt papirost, majd az indikátorcsíkot tiszta üveglappal negyedórára rászorítottam. A papír pH-ja 7,0 és 7,2 közöttinek mutatkozott. A pufferből kiemelve a lapokat függőlegesen álló dekorítlapokra tettem, hogy a nedvesség lecsöpögjön róluk. A nyirkosság nagyobb részét még ebben a helyzetben, illetve hátoldalukról már a lapról elemelve, asztalon, szívópapírral itattam le. Amint az anyag enyhe nyirkosságig szikkadt, szűrőpapírok között enyhén lepréseltem, és néhány óra múlva kicserélve a szűrőpapírt, 4-5 napig lepréselt állapotban szárítottam. A munka egyes fázisait váltogatva végeztem, amint lehetőség nyílott rá. Tekintve, hogy igen nagy tömegről volt szó, a munka megszervezésének apró részletei mintegy 5-10 nap után alakultak ki véglegesen. Tapasztalatom szerint már két személy is kevesebb mint feleannyi idő alatt elvégezheti a munkát, mint egy: az egyes folyamatokat össze lehet hangolni: „kánonszerűen" indítani egymás után. Most azonban egyedül végezve a munkát, nagyon lassan haladhattam. A fehérítés és mosás ellenére az alsó sarokterületeken jórészt megmaradt a forgatásból, lapozásból adódó humán-szennyeződés, amit csak nagyon erélyes oldószerkezelés enyhíthet, pl. dimetil-formamid és alkohol 1:1 keveréke. Véleményem szerint a használatból eredő szeny- nyeződésnek ez a fajtája nem idegen a tárgytól, és ezért inkább csak esztétikailag kellemetlen, de nem feltétlenül eltávolítandó. Ezt esetenként kell mérlegelni. Az első és utolsó ívek néhány darabjában a laphajtások annyira gyengék voltak, hogy a nedves kezelés alatt a két oldal szétúszott. Ismeretes, hogy a merített papírokat a 18. századig felületileg enyvezték. A papír elhasználódása következtében a mechanikailag rongálódott, bolyhosodon felületről áztatáskor ez az enyvezés leoldódhat, ezért pótolni kell. A papírfelület megerősítésére, impregnálására szükség szerint Glutolin TT márkájú olasz tapétaragasztó (karboxi-metilcellulóz) 0,5 % oldatával ecseteltem a papírt. A papír restaurálása üveg felületű átvilágító asztalon folyt. Erre kijelöltem a lapméretet és az ívhajtást, hogy a nagyobb hiányok pótlása kényelmesen haladhasson. Hagyományos módon a szakadásokat Glutofix, illetve Tylose márkájú metilcellulóz 2,5%-os vizes oldatával ragasztottam, az élben „merőlegesen" történt szakadásokat a müncheni Oscar Wangerow cég által gyártott Minota No. 500 típusú japánfátyollal kasíroztam le; ezek a javítócsíkok 3-4 mm szélesek. A könyvtest lapjainak hiányait háromrétegű japánpapír-pótlással egészítettem ki. Az OW No. 516-os típusú japánpapírból átrajzolással a hiánynál kissé szélesebb pótlást téptem, így az eredeti papírra átlagosan 1 mm szélességben fekszik rá. Ragasztókeveréket készítettem, amelynek összetétele: 292
