Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Restaurálás és műtárgyvédelem
RESTAURÁLÁS ÉS MŰTÁRGYVÉDELEM A mintát óvatosan kell venni, nehogy a bőrből, illetve pergamenből származó anyagok mint fehérje reagáljanak. A bőr cserzőanyagának azonosítását a következőképpen végeztem: a bőr megjelenése és színe alapján eleve növényi és nem ásványi cserzésre gondoltam. Első lépésben azt kellett eldönteni, hogy pirokatechin-, pirogallol- vagy ún. kevert típusú cserzőanyagról van-e szó? Második lépésben pedig azt, hogy az adott kémiai jellegű csoport konkrétan milyen növény cserzőanyagából származik. Ezért a következő három kimutatási reakciót végeztem el: miután a bőr egy kis darabját, mely rejtett helyről, a behajtásból származott, három napig kevés desztillált vízben áztattam, és három részre bontottam: Az oldatba cc. CH20 (formaldehid) + 1,0 normális HCl-ot adtam. Az oldatban melegítésre kevés csapadék, zavarosodás jelent meg, amely egy óra múlva feloldódott. A szűrletre telített vastimsó oldatból (KFe(S04)212 H20), majd egy normális nátrium-acetátból (CH3COONa) cseppentettem rázás nélkül, amire kékes violaszín pirogallol (1,2,3-trioxi-benzol) jelenlétét mutatta. Ha a nátrium-acetát hozzáadására teljes csapadék jelent volna meg, akkor pirokatechinre kellett volna következtetni. A második cserzőanyag-oldatban ólom-acetátot (CH3COO),Pb, majd 1 n ecetsavat (CH3COOH) adtam, amire teljes csapadék jelent meg. A szűrlet- hez tömény vastimsó-oldatot adva, karamellaszínű, teljesen opalizáló színreakció tölgyfakéregre, illetve tölgyfára utalt. A harmadik részhez tömény kénsavat adva piros gyűrű jelent meg, alatta az oldat barna színű, majd a vízzel hígított oldat világosbarna volt, ami egyértelműen tölgyfakéregre utal. Ha a cseranyag alapja tölgy kéreg, akkor az kevert típusú lévén egyaránt mutathatja a piro- gallolra és a pirokatechinre utaló reakciókat is. Ezért a tölgykéreg vagy a tölgyfa kizárására elvégeztem a brómvizes próbát. A cserzőanyag oldathoz normálos ecetsav hozzáadása után cseppenként brómos vizet adtam addig, míg brómfelesleg biztosítva volt. Csapadék nem jelentkezett, ezért pirokatechin jelenlétét ki kellet zárni; az eredmény tölgyfa. A reakció lényege, hogy a pirokatechin típusú cserzőanyagok brómvízzel rögtön csapadékot adnak, míg a pirogallol oldható33 A papír esetleges lignintartalmának kimutatására az emelőcsíkok egyik darabkáján tettem próbát. Alkoholban 25%-os floroglucin-oldatot, majd 25%-os vizes HCl-oldatot cseppentettem fel; piros elszíneződést, mely a lignin jelenlétére utalt volna, nem tapasztaltam. A később leírt optikai vizsgálat szerint a papír lenrongy-nyers- anyagból készült. A nyers len átlagosan 4,1 % lignint is tartalmaz. Ennek ellenére kimutatható lignint nem tapasztaltam. A papiros rostanyagának meghatározásához az optikai vizsgálat mellett kémiai elemzésre is sor került. Klór-cink- jód-pró- bával szürkéslila szín jelentkezett, ami len, gyapot (és szalmacellulóz) jelenlétére utalhat. Kálium-jo- didra a szalmacellulóz szürke elszíneződéssel reagál, amit nem tapasztaltunk, de bámulás jelentkezett, ami ismét lent mutat. A papirosból apró darabot felfőztem, és a szétfőtt anyagból tárgylemezre vittem. Háromszázszoros mikroszkópi képén jól látszottak a lensejttöredékek, melyeken több helyen megfigyelhető volt a len elemi szál sajátossága, az egymást keresztelő kettős haránt- csíkoltság, ék-vonal. Keresztmetszetben nem vizsgáltam az anyagot, mert hosszanti képe is elég jellegzetes. Tárgymikrométerrel mérve az átlagos sejtátmérők 15-40 mikron (ezredmilliméter) között voltak. A sejttöredékek átalagosan 200-300 mikron hosz- szúságúak. Megállapítható, hogy a könyv papirosa igen finom papírmasszából készült, melynek alapanyaga lenrongy. Ugyanígy lennek bizonyult a 0,4 mm átmérőjű fűzőcérna és a gerincen a lekasírozó vászonszalagok is. A könyv felfűzéséhez használt kettős zsineghordák anyaga nem len, hanem kender. Erre a célra rendszerint kenderzsineget, illetve spárgát használtak. Ennek megfelel a könyvben használt bordaanyag is. A mikroszkópi vizsgálat során megfigyelt rostrészlet a kender jellegzetességeit mutatta: a lenre nagyon hasonlító kereszt- irányú törésvonalak a kendernél sokkal erőteljesebbek és gyakoribbak. A rostokat nehéz sejtekre szétválasztani, ezért foszlatás és áztatás után is sejtkötegeket láthatunk: a sejtek végződése nem nyújtott, elvékonyodó, mint a lennél, hanem lekerekített. Rézoxid ammóniával megcseppentve duzzadása elején már jól látszik falában a rétegződés, vonalkázottság, és ez később sem tűnik el. Felületére igen sok szennyeződésrészecske tapadt. Jellegzetessége még a lenhez viszonyítva a nagyobb lumen (sejtüreg). A bordaspárga 3 mm átmérőjű S-sodratú. Három 1,5 mm átmérőjű zsinegből készült, amelyek Z-sodratúak. 290
