Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Restaurálás és műtárgyvédelem
EGY 1567-BEN NYOMTATOTT WITTENBERGI LUTH ER-BI BLIA Az egykori kapocsszíj töredékei a háttábla borításban úgyszólván tőben elszakadva maradtak fenn, a már említett rovarrágást szenvedve. Az arctábla élén (a hosszmetszésen) az egykori kapocsszögek elrozsdásodott maradványa látható. A restaurálás célja és menete A restaurálási munka célja az volt, hogy a tisztított és konzervált anyagból a könyvet a szétbontásnál megállapított könyvkötő technikával újrakössem, hogy ezáltal nagyobb biztonságban legyen maga a tárgy, és mint könyv újra funkcionálhasson. Szükséges volt a kapcsok rekonstrukciója is. Szétszedés A könyvrekonstruálásnál elkerülhetetlen, hogy a tárgyat szétbontsuk. Az egyes alkotóelemeket csak különválasztva kezelhetjük. A meglazult fűzés vagy kötés csak abban az esetben erősíthető meg, ha a teljes fűzést, illetve kötést megismételjük. Ez alól csak tisztítás-konzerválásnál lehet kivétel; ha a kötés nem szorul restaurálásra. A szétbontást az előzékek leválasztásával kezdtem. Először mechanikus úton szikével, apró spatulával igyekeztem megbontani a kiszáradt és elöregedett enyves keményítő kasírozást, de eredménytelenül. Elkerülhetetlen volt a vegyi beavatkozás. A keményítő kikötött állapotban nem oldódik vízben, csak bizonyos enzimek bontják.31 Alfa-amiláz sós vizes oldatával nedvesítettem az előzékpapírokat; 10-15 perces áztatás után már óvatosan le lehetett választani a papírréteget. (12. kép) A következő oldatot használtam 35-40°C-on: 500 ml desztillált víz 1 g alfa-amiláz („diasztáz") 1,5 g NaCl (pH 6,9 - 7,0) A nedvesítés előtt a papíron lévő tinta-írást és bélyegző nyomatot az Múzeumi Restaurátor- és Módszertani Központban kidogozott metil-metak- rilát-butil-metakrilát-akril-nitril kopolimer ace- ton-toluol keverékében készült 2%-os oldatával levédtem. A szétbontás során mindkét előzéklap alól ellen kasírozás-lap és két-két takarócsík került elő. (13. kép) A következő lépésben mechanikusan lefejtettem a bőrborítást a táblákról. Az enyves ragasztás oldására nem volt szükség, csak a gerincfelületeken, ahol a bőr és a könyvtest közé lehetett ecsettel vinni az enyvoldó folyadékot, melynek összetétele: 50 ml bórsavval savanyított desztillált víz (pH 5,0) 50 ml t - butanol 10 g karbamid (urea) Ezzel választottam le a táblát a gerincfelülettel összekapcsoló, erősítő pergamen lapocskákat is. (14. kép) E pergamen darabok valamely régebbi könyvből vagy levélből származhatnak; négy darabkán írás nyoma: fekete és vörös festékmaradványok voltak. A következő lépésben a táblákat emeltem le a zsinegbordákról, melynek vége a táblába fúrt lyukba volt bújtatva, illetve rögzítve. A felfűző len cérnát nem akartam újra felhasználni, ezért vagdosásával szedtem szét ízekre a könyvet. A zsinegbindek az újra felfűzéshez rövidek, mert fűzőállványba már nem lehet befeszíteni őket, ezért ezeket is mint majdani mellékleteket tettem félre. Az ívekben található javítócsíkokat és pótlásokat a papír mosása során választottam le. Az anyagvizsgálatok Szükségességét indokolta, hogy megfelelő, az egyes anyagok kémiai tulajdonságait figyelembe vevő kezeléseket választhassak a munka során. Az anyagvizsgálatok egyúttal a tárgy nyersanyagainak meghatározásával annak készítés technikai sajátosságait is megadták. Először az alkalmazott ragasztókat azonosítottam, hogy a ragasztásokat a szétszedésnél feloldhassam. Az előzékek (papír) ragasztására enyves keményítőt alkalmaztak. Kaparékot vettem az előzék felhajtható, levált része alól, a bőrbehajtás felületéről és a táblákról ahol, a ragasztó maradványa szemmel látható volt. A mintát desztillált vízbe áztattam, majd pár csepp 0,1 n KJ-dal összeráztam. Sötétedés mutatkozott, kék indigószín nem jelentkezett, valószínűleg a bőrről bekerült csersav zavaró jelenléte miatt. A tábláról és az erősítő pergamencsíkokról levehető ragasztó logikusan és szemmel láthatóan enyv volt. Kálium-jodidos jód-próbával igazolódott. 100 ml 5%-os KJ-oldat- ba 1 g jódkristályt oldva a duzzasztott ragasztó szemcsére vittem a reagensből, s a halványsárga szemcsék tartósan barnára színeződtek. Elvégeztem vak próbaként a Biuret-reakciót is: cc. NaOH, majd 1%-os CuS04 oldatot cseppentettem az anyagra, amitől lilára színeződött, s ez fehérje jelenlétét mutatja.32 289
