Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Restaurálás és műtárgyvédelem
Restaurálás és műtárgyvédelem A bordák közötti sávban alkalmazott pergamen-lapok, melyek a könyvtest és a tábla szoros kapcsolatát biztosították borítás előtt, jó állapotban maradtak, bár közülük három szakadt, illetve hiányos. Átvilágítással készült fényképükön jól láthatók az egykori írás nyomai. A két csúcsöltés (Fitzbund) és a bordák közötti mezőket lenvászon csíkokkal kasírozták le; ezek nagyon lazák, kopottak, töredezettek és hiányosak voltak. Az oromszegés (kapitális) az idők folyamán elkallódott, kiszakadt. Egykori meglétéről, illetve arról, hogy a kornak megfelelően bevarrott volt, az ívhajtásban fejnél és lábnál az egykori oromszegő öltéshelyei tanúskodnak. Mivel a táblán a borítóbőr alatt kiterített zsinegvéget, illetve ennek maradványát sem találtam, ezért munkám során bőrcsíkra varrva rekonstruáltam. Analógiák alapján nyers és kék színű len cérnával, váltott öltéssel képzelhetjük el. Fatáblák A mechanikai rongálódások részben vetemedést, részben kitöredezést jelentenek, mindkét tábla kagylósán kifelé vetemedett, az arctábla erősebben. Utóbbi a gerinc felé eső harmadánál a lábtól kiindulva 12 cm hosszan elrepedt, de nem tört el. Gerinc felőli hosszoldalán teljes hosszában letöredezett egy átlagosan 5-6 mm-es sáv. A háttábla egyes szakaszain a teljes táblaszélesség megmaradt, így a pontos táblaméret az arctáblán is kiegészíthető. Magasságban a táblák gyakorlatilag épek. Minden sarok sérült, hiányos, de az arctábla hosszmetszés felé eső két sarka csak olyan mértékben, hogy a sarokkiképzés formája biztosan rekonstruálható. (8-9. kép) A kitöredezéseket a mechanikai igénybevétel mellett nagyrészt a farontó rovarok kártevése okozta. Mindkét fatábla igen sok helyen, nagy területeken szenvedett rovarkárt. A kirepülő nyílások vagy szabályos kör alakúak vagy enyhén oválisak; utóbbiak a tábla síkjára nem derékszögben kifutó járatoknál fordulnak elő. A nyílásátmérők erős szórást mutatnak 0,8-1,8 mm között. A táblában előforduló bábokat nem tudtam meghatározni. Háromféle ürülék, illetve rágcsáló fordult elő. 1. Két végén egyenesen, merőleges síkkal lezárt, tonna alakú, ami pl. cincérfélékre vall; 2. megközelítőleg gömb, illetve enyhén tojásdad alakú, átlagosan 0,1 mm átmérőjű; 3. hosszúkás henger alakú, egyik végén elvéko- nyodón kihúzott: ez utóbbi pl. az Anobiidae fajokra jellemző. Ezek az ürülékek 0,2 mm hosszúak. Több ép, bár deformálódott és néhány töredékes imágó került elő a könyvből. A táblában lelt pontsoros szárnyfedőjű, 3,5-4 mm hosszú bogár, melynek csápja tíz ízű, lábfeje 3 ízű és kettős fogókaromban végződik, potroh szelvényszáma összeolvadtan öt; Anobium stiriatum Oliv, sp, (vagy puctatum Deg.) = kis kopogóbogár, Ano- biidae-ként azonosítható. A könyvtestből egyértelműen Chelifer cancroides L. sp. = könyvskorpió, Pseudoscorpionidae (álskorpiók) került elő. Ennek egykori jelenléte örvendetes, hiszen közismerten hasznos pusztítója a könyvtárakban előforduló portetveknek és más apró kártevőknek. Előfordult egy helyen pediculus humanis corporis L. sp. = emberi fej- hajtetű kifejlett példánya is. A kopogó bogár és esetleges más fajok lárvái alaposan meggyöngítették a könyvtáblákat sűrű álcajárataikkal. A ritkulás, meggyengülés különösen a széleken tapasztalható. A lárvák átvágták magukat a bőrborításon, kirepülő nyílásokat törve rajta. A könyvtestbe is behatoltak, de ott pusztításuk csekély. Borítóbőr Elsősorban mechanikai sérüléseket szenvedett. A sarokbehúzások igen kopottak, töredezettek, kisebb hiányokkal. A gerincnél és lábnál komoly hiányok vannak; az oromszegés leszakadása is ebből következett (10-11. kép). Mivel az ívhajtásban megfigyelt tűnyomok vékonyszálú kapitálisra vallanak, az egykori beütés az ormoknál egyszerűen behajtott volt. A bőrön több helyen csersavas tintafolt van, itt a bőr keményebb és sötétebb, természetesen a túlcserző hatás és a vastartalom miatt. A bőr a gerincen teljes keresztmetszetben töredezett az erős igénybevétel miatt. Mivel az idők folyamán a rákasírozott borítóbőr levált a gerincről, nem mozgott rugalmasan együtt a könyvtesttel. Kiszáradt és szabadon állva jobban zsugorodott, mint egyéb helyeken. A kiszáradás miatt a beütések és ezek élhajtásai merevebbek és törékenyebbek, mint a táblára fekvő felület. A bőr cserzettsége az alkalmazott cseranyagból és a cserzőanyag feleslegből következően nem csökkent. Az arctáblán párhuzamosan álló hosszúkás foltokban ismeretlen folyadék hatására a barka szürkésen bemaródott. 288
