Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Művelődéstörténet
A RENESZÁNSZ KÖNYVKULTÚRA EMLÉKEI VESZPRÉMBEN ÉS KÖRNYÉKÉN A reneszánsz korából, mint a középkorból az újkorba való átmenet Európát megújító nagy eszmeáramlata idejéből, nem rendelkezünk olyan könyvemlékekkel, melyek Veszprém városában készültek; olyanokkal is alig, melyeket e korban bizonyíthatóan városunkban használtak volna, holott nyilvánvaló, hogy nagy számban léteztek ilyenek. Viszont annál inkább számba vehetjük azokat, melyek a korszak veszprémi püspökeihez, illetve az egyházmegye életéhez kapcsolódnak. A fönnmaradt korabeli könyvek jól érzékeltetik a régió egészének művelődési szintjét, szellemi és művészeti teljesítményét. Díszes kivitelezésükkel, il- luminációik és könyvkötésük megformálásával az egyházi és világi elitnek a könyvkultúrában is természetes módon megjelenő reprezentációs igényét jelenítik meg. Amint Európa-szerte mindenütt, úgy Veszprémben mint püspöki székhelyen is a szerkönyvek, illetve a főpapság magánkönyvei, olvasmányai nagyrészt művészi igénnyel megformált kéziratos kódexek, illetve később ősnyomtatványok, antikvák voltak. Az ünnepi szertartáskönyvek gazdagon díszített, vésett fémveretekkel, kapcsokkal fölszerelt bőr- vagy bársonykötést kaptak, lapjaik nagyrészt olyan művészi fokon díszítettek, iniciálékkal és szövegtükrön kívüli dekorációval ékesítettek voltak, melyek az egész korabeli Európát átható reneszánsz megújító szellemét képviselték, illetve gazdagították. Az a néhány díszes kódex, amelyről bizonyosan tudható, hogy egykori veszprémi püspök megrendelésére készült, illetve tulajdonában volt (ugyan ma másutt őrzik), továbbá a környék kolostoraiban, így a lövöldi karthauziaknál és a vázsonyi pálosoknál készült példányok, kis számuk ellenére meggyőzően tanúsítják a veszprémi régió korabeli könyvkultúrájának magas szintjét. Mára leapadt ugyan számuk, de szétszóródásuk ellenére bizonyítják egyenrangúságukat a kor Európájának más tájaival. Számbavételük, a róluk tudottak rövid összefoglalása mellett szükséges továbbá, hogy utaljunk az eredetileg máshol keletkezett, forgatott, de napjainkban már Veszprém egyházi és világi közgyűjteményeiben őrzött reneszánsz-kori könyvekre, mint közös kulturális örökségünk jelentős értékeire. A 15. századi magyar egyházi könyvtárak közül legpontosabban éppen a veszprémi káptalan állományát ismerhetjük két leltárból. A második, teljesebb lista a benne szereplő személyek alapján 1429 és 1437 közé tehető.1 A káptalani testület és a püspökség könyveit más értékekkel együtt a törökkel vívott háborúk előszelére elmenekítették Veszprémből. A káptalan levéltárát Sopronba szállították. A középkori székesegyház belső berendezése nagyrészt megsemmisült az 1552. évi török ostrom alatt, illetve végképpen az 1566. június 30-i ostrom során keletkezett tűzvészben. Figyelemreméltó adat szerint Fejérkövy István mint pannonhalmi fő- kommendátor, illetve apát, 1573-1587 között veszprémi püspök, majd 1578-tól a lövöldi karthauzi kolostor ún. adminisztrátora stb. egy 1575-ben bekövetkezett tűzvész után a Szent Márton hegyi bencés apátság kincstára mellett annak könyvtárát is elszállíttatta előbb Veszprémbe, majd Nyitrára, hogy a török elől nagyobb biztonságba helyezze. Nyitra is csak átmeneti állomás; a káptalani levéltár végül nagyrészt Győrben őrződött meg.2 Nyitra kiválasztásának egyszerű oka, hogy Fejérkövyt veszprémi püspökségéből - mivel az oszmán terjeszkedés miatt dél-dunántúli jövedelmeihez már nem juthatott hozzá - saját kérésére a király fölmentette, helyette Nyitra püspökévé nevezte ki (1587-1596).3 A háborúk múltán visszatelepülő káptalan, majd az ezt követő püspökség középkori és újkori könyvtárainak állománya között nincs semmilyen kapcsolat, folytonosság. A veszprémi Érseki és Káptalani Főkönyvtár mai állományában őrzött ősnyomtatványok és antikvák között sincs olyan példány, melyet a késő-reneszánsz világában városunkban használtak volna.4 Számba véve a szétszórtan föllelhető más könyvemlékeket, az alábbiakról van tudomásunk. 267
