Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Művelődéstörténet
MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET A reneszánsz könyvművészet értékes veszprémi vonatkozású emléke egy Pontificate másodlagos díszkötése. A szertartáskönyv valószínűleg Mesko veszprémi püspök (1334-1344) megrendelésére készült. Másodlagos könyvkötése 1470 körüli.5 Mint a káptalan könyvtárában megőrzött érték, szerepelt az említett második jegyzékben: „egy igen nagy betűkkel írott könyv, mely bizonyos ünnepélyes miséket és minden püspöki áldást tartalmaz, amelyet Mesko püspök úr készíttetett; finom szövetből van a fedele, rajta selyemből szőtt kereszt" (Kumorovitz L. Bernát fordítása).6 A török háborúk idején el menekítették, Budára került. Könyvbejegyzése szerint Budáról 1686-os felszabadításakor vitte magával Szürtey Ferenc szerzetes, aki a kassai ferences konventnek adta át. Hátsó pergamen előzékén egy Kövesd község temploma számára kiállított búcsúengedély másolata, esetleg fogalmazványa látható, melyet Vitéz János helynöke, Mihály milkói püspök adott ki egykor. E pergamenlapot a könyv másodszori, 1470 körüli kötésekor fűzték a könyvtesthez. Vaknyomásos kötését gótikus bélyegzők reneszánsz centrális felépítéssel díszítik. A kötés díszítése több, Vitéz Jánossal és Janus Pannonius-szal kapcsolatba hozható kötéstáblával rokon.7 Illuminált pergamenkódex lapjával burkoltak be egy Pisky István egykori tihanyi várkapitány idejében, 1585-1588 között vezetett ún. regestrum, azaz számadáskönyv kötéstábláját.8 A rubrumos dísz-kezdőbetűkkel és négyvonalas neumákkal jelölt hangjegyes hártyalap 15. századi szertartáskönyvből származik. Másodlagos szerepben őrződött meg mint az előző évszázad egyházi kultúrájának megcsonkított tanúja.9 Hogy az egykori szerkönyv a tihanyi bencések tulajdonában, használatában volt-e korábban, csak valószínűsíteni tehet. Igen jelentős tetetek kerültek elő a Nagyvázsony nyugati szélén fekvő egykori Szent Mihály pálos kolostornál folytatott 1959. évi ásatáskor, amelyet Eri István régész végzett a vár feltárása mellett. A Kinizsi Pál által 1483 előtt építtetett kolostor területéről számos könyvkötés táblára való sárgaréz, illetve bronz sarokveret, táblaközépre alkalmazandó ún. koptatógomb és könyvtáblák szíjjal történő összekapcsolásához használatos kapocs került napvilágra. A rendház konyhája melletti raktárhelyiség mögött szemétgödör húzódott. Ennek félméternyi rétegéből számos olyan könyvtáblasarokra alkalmazott veret, továbbá selejtes, rontott etem, bronzlemez hulladék is előkerült, ami az egykori kétségtelenül létezett kódexmásoló scriptorium mellett szerzetesi könyvkötő műhelyre is utal. A tetetek méret, mintázat alapján legkevesebb 8-10 könyvhöz elegendő mennyiséget képeznek.10 Az egyes kapocsvégződésekben megmaradt nittek azt bizonyítják, hogy kész könyv táblafölszerelésének hulladékba került elemei is vannak közöttük, pl. leszakadt táblaszíjakból származók. A magyar alapítású pálos rend vázsonyi kolostorának műhelyében írt, másolt és bekötött kódexek közül négyet ismerünk: Legértékesebb magyar nyelvű illuminált kódexünk a Festetics-kódex,n amely 1494 előtt készült a pálosok Kinizsi Pál által egy évtizeddel korábban, 1483-ban alapított nagyvázsonyi kolostorában Kinizsi felesége, Magyar Benigna számára. 1493-ban elhunyt férjéért szóló, Pál uram betegségéről szerzett imádság alapján legkésőbb 1493-ra datálható. A becses magyar nyelvemlék kódex ún. Mária-officium; Szűz Mária kis zsolozsmája és a magánáhítatot szolgáló imádságok mellett tartalmazza az Itáliából kiinduló humanizmus meghatározó alakjának, Petrarcának hét bűnbánati zsoltárát, valamint János evangéliumának elejét. A kötet nyelvemlék voltán túl díszítettsége miatt is becses emlékünk: a reneszánsz stílusú illumináció egyes kutatók szerint annak a budai könyvfestőműhelynek a hatását mutatja, amelynek több korvina díszítését is tulajdoníthatjuk. A kódex virágfüzérekből álló keretdíszei a Mátyás budai környezetében tevékenykedő itáliai miniátorok stílusára emlékeztetnek. Az itáliai kódexfestés technikáját és stílusát közvetlenül is tanulhatták azon magyarországi pálosok, akik időszakonként (egymást váltva) a római Santo Stefano Rotondo bazilika melletti kolostorukban tartózkodtak, gyakran a Szent Péter bazilikában a magyar gyóntató állását is betöltötték, illetve a magyar zarándokok telki gondozói voltak.12 A legburjánzóbb virágos mustra a címlapon található: iniciáléjában holdsarlón trónoló, félalakos Mária a gyermekkel (Napba öltözött Asszony) ábrázolás, illetve az alsó mezőben angyalok által tartott Kinizsi- és Magyar-címer látható. Emellett néhány, naturalisztikus virágábrázolást tartalmazó iniciálé díszíti.13 Az első folio rectoján a kettős aranylécre futtatott, szimmetrikus virágsor kétségkívül firenzei kódexekből vette mintaképét.14 Feltételezhető, hogy Magyar Benigna vezeklésre kötelezettként került élete végén a pozsonyi kla- risszákhoz, akik később Érsekújvárra települtek át. 268
