Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Könyvkötők és könyvkötéstörténet
A bizonyságlevelet a pesti könyvkötőcéh vörös viaszpecsétje hitelesíti, melynek körfelirata: „SIGILLUM DEP. BUCHBINDER DER KÖNIGLICHEN] FREI STAT PEST" A pecsétmezőben napsugárglóriás nőalak jobb kezével könyvet (Bibliát) ábrázoló, baljával Pest címerével díszített pajzsot támaszt. A két városi tanácsi tisztviselő aláírását Pest város címerrel ellátott, körfelirat nélküli kispecsétjének papírral fedett lenyomata hitelesíti. A bizonyságlevél postapapírra nyomtatott rézmetszetes bianco, melynek szövegét gazdag rokokó díszítmény keretezi, középen fenn Pest Buda felőli ábrázolása. Fölötte a Szentháromság allegóriáját Magyarország és Pest címere kíséri. A szalagra írt jelmondat nyersfordításban: „Virágzik nemes Pest, virul a magyar föld, fölemeli majd az Istennek lelke és keze." A keretdísz négy sarkában egy-egy védőszentábrázolás látható. Balra fent a belé lőtt nyílvesszőktől mártírhalált halt Szent Sebestyén és a közösség összefogásának erejét szimbolizáló nyílvesszőköteg (fasces), jobbra Szent Jakab apostol, a zarándokok és vándorok (iparoslegények) védőszentje vándorköpönyegben, vándorbottal. Mellette a szokástól eltérően egy reátekintő kutya is szerepel. A Szent Jakab compostellai sírjához zarándoklók emlékül, s mintegy igazolásképpen kagylót hoztak magukkal. Az apostol attribútumai között itt is szerepel köpenyén a kagyló. Balra lent bűnbánó Mária Magdolna látható, a jobbjában tartott kis feszülethez simult arccal, lábánál koponya. Attribútumai között szerepelni szokott az ölében tartott, nyitott Evangélium, ez itt hiányzik. Legfigyelemreméltóbb ábrázolás bizonyságlevelünkön a jobb alsó sarokban szereplő alak, ugyanis itt kifejezetten könyvkötői munkát végzőként ábrázolják a szentet. Aquinói Szent Tamás, az „angyali doktor", a katolikus iskolák védőszentje. Attribútumai a kezében tartott könyv, írószerek, a szerzetesi öltözet, a liliom, lábánál az elutasított püspöki süveg. Ábrázolásunkon a fiatal férfialak kazuláján lévő virágmotívum, a könyvszekrény szerepeltetése csak valószínűsíti, de nem teszi bizonyossá az azonosítást. A szent kőtömbre fektetett enyvezett papírívet sulykol fakalapáccsal. Az enyvezetlen nyomtatópapiros nyomtatás utáni enyvezése e korban még könyvkötői feladat volt, melyet elsősorban a legényeknek kellett végezniük. A metszetet Joseph Korr rajza után Johann Binder rézmetsző készítette Budán. Külön értéke a keretmetszetnek a kétoldalt szerepeltetett néhány könyvkötőszerszám-ábrázolás. Balról az enyvespapír sulykolásánál használatos kőtömb látható a rátett fakalapáccsal. Alatta „csokorba kötve" három aranyozószerszám: alapozóecset, kézibélyegző és görgető. Jobboldalon felül orsós gerendaprés, alatta egy forgástestdobozok (pl. kehelytokok) készítéséhez használatos ívesprés rajzát látjuk. A bizonyságlevelek kettős szerepet töltöttek be: egyrészt a vándorlegény személyére vonatkozó igazolványképp útlevélként szolgáltak, másrészt napjaink munkakönyvének és ajánlólevelének egyesített funkcióját töltötték be. Korábbi évszázadok rendszertelen gyakorlatát egységesítve és rögzítve, a Német Birodalomban 1731-ben rendelték el bevezetését. A szövegezés egyfajta tradicionális formula, melyet esetenként más céhek előtt titkolt, élőszóban előadandó szöveggel egészített ki a munkába jelentkező legény. A bizonyságlevél voltaképpen csak egyetlen előző munkaviszonyt regisztrált, a céh gyakran bevonta a hozott példányt, s a továbbinduló legénynek új „Kundschaftot" adott ki. Az irattípust 1817-től a vándorkönyv váltotta fel. Példányunkon jobbra lent találjuk magyarázatát annak, hogy miért Veszprémben maradt fenn e dokumentum. Itt Franz Xaver Baumeister veszprémi könyvkötőmester igazolta a német vándorlegény kéthetes munkáját 1788. december 26-án. A legények számára előírt kötelező minimum a 14 nap volt, így bizonyos, hogy Strombacher nem maradt tovább Veszprémben. További útjáról nincs adatunk.