Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Könyvkötők és könyvkötéstörténet
Franz Gründler VESZPRÉMI KÖNYVKÖTŐMESTER (1760-1845) A luxusiparok közé sorolt kézműves könyvkötészet helyi múltjának kutatása levéltári, múzeumi adattári forrásokra, illetve könyvtári, gyűjteményi könyvkötések vizsgálatára épül. A mesterség hazai újkori céhes gyakorlatáról Halász Margit adott áttekintést.1 Veszprém megyére vonatkozóan néhány kisebb közleményünkben adtunk közre adatokat az eddigi könyvkötéstörténeti kutatásból.2 A könyvkötőknek - úgyis, mint kereskedő, kölcsönző könyvforgalmazóknak - a vármegye, illetve Veszprém művelődési viszonyaira gyakorolt hatásával, a könyvkultúrában betöltött szerepével Hudi József foglalkozott.3 Az életrajzi és egyéb személyi forrásadatok feldolgozásához képest problematikusabb, gyakran bizonytalanabb az egyes kötésemlékek, készítmények konkrét mesterekhez kötése. Kötéscsoportok, szerszámegyüttesek összefüggéseinek megállapítása a könyvkötéseken látható jegyek alapján lehetséges, amelyet a forrásadatok olykor valószínűsíthetnek, illetve igazolhatnak. Az egyazon városban működő konkurens, illetve egymást követő mesterek tevékenysége közötti összefüggések példája Franz Gründler (Gründler Ferenc) katolikus vallású veszprémi könyvkötőmesteré. Anyakönyvi bejegyzés szerint 1845. március 10-én 85 esztendős korában hunyt el Veszprémben.4 Eszerint 1760-ban született, bár a korabeli anyakönyvi életkorbejegyzések olykor pontatlanok.5 Özvegye Pintér Borbála. A mester családneve mellett műrokonsági kapcsolatai is megerősítik, hogy a helyi német anyanyelvű polgárok közösségéhez tartozott, bár felesége magyar.6 Anyakönyvi adatokból öt gyermekükről tudunk; Ferenc *1794, Anna (Veinczerl Györgyné) 1801- 1836, Barbara vagy Borbála (Butzkó Ignácné) *1803, Mária *1820, Éva +1836.7 Gründler veszprémi működésének kezdete nem pontosan tisztázott, 1814-re tehető. Az adózó lakosság kerületenként történt összeírása tükrében 1815-ben a vármegyeház utáni harmadik épületnél, a 6. sorszám alatt szerepelt „Krindler Ferenc" bérelt boltja.8 Figyelemre méltó, hogy - ugyan biztos azonosítás lehetősége nélkül - megközelítőleg azonos e hely az 1747-1760 között itt tevékenykedő Ethey István könyvkötő9 1749-ben összeírt házával.10 Gründler saját tulajdonú lakóhelye viszont 1827-ben a 2. városnegyed 403. háza.11 Három év múltán ezt a házat, akárcsak mesterségét a 3. adóosztályba sorolták, a mestert 1 forint megfizetésére kötelezve.12 A mester 36 esztendős fia, ifj. Gründler Ferenc az összeírás tanúsága szerint ekkor még apjával egy háztartásban élt, de hogy ő is könyvkötő lett volna, arra semmi nem utal. 1830-ban az ekkor már 70 esztendős kompaktor 27 éves leányát, Barbarát feleségül vette Bucskó (Butzkó, Bucska) Ignác, a mester 26 éves könyvkötő legénye.13 A szakmán, céhen belüli házasság természetesen általános, évszázados gyakorlat, amely biztosíthatta az ingatlannal (vagy bérlettel), illetve elegendő tőkével nem rendelkező kézműves egzisztenciájának megszilárdulását, akár a mester özvegye, akár a mester öröklés elé néző leánya volt a menyasszony. 18. századi veszprémi példa: Franz Xaver Baumaister könyvkötő 1755-ben elődjének, Szerényi György mesternek özvegyét, szül. Hrol Borbálát vette nőül.14 Nyilvánvaló, hogy Butzkó, mint a már idős, betegeskedő Gründler mester alkalmazottja, legénye, az apósának majdan felszabaduló céhbeli helyére, megrendelői körére pályázhatott. A felszerelés, a díszítőszerszámok átruházása, átöröklése szempontjából oly fontos tradíciónak megfelelően (már Franz Gründler halála után) Butzkó Ignác könyvkötő és Gründler Borbála elsőszülött leánya, Johanna (*1830) 17 esztendős korában szintén szakmabelihez ment férjhez. A szerencsés újdonsült mester a berlini születésű Ludwig Georgi,15 kinek leszármazottai máig éltetik a kézműves könyvkötészetet Veszprémben. 209
