Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Könyvkötők és könyvkötéstörténet
A PÁPAI KIS TtVADAR-FÉLE KERESKEDÉSRŐL ÉS KÖNYVKÖTÉSZETRŐL javítás szerepel48. A megállapodás figyelemre méltó pontja (5.) egyértelművé teszi, hogy az országos árszabályhoz viszonyított 10% árkedvezmény megadása esetén az Egyházkerület, illetve pápai nyomdája könyvkötészeti munkákat is végeztet a Kis Tivadar céggel! Világos, hogy csupán a nyomdai kötészet kapacitásának korlátozottsága miatt volt erre időnként lehetőség, hiszen egyébként a kiváló Szily János mesterrel49 vezetett egyházi tulajdonú műhely képes volt minden igényt kielégítő teljesítményre. 1936-ban a kiegészített ipartörvény nyomán50 Kiss Gábor megújította a kötészetre vonatkozó iparigazolványát.51 A kötészet mestere továbbra is Szedlacsek Gyula volt, munkatársa egy Németh nevű segéd. Az időszak új, erős konkurenciáját teremtette meg a Keresztény Nemzeti Nyomdavállalat Rt. nyomdai kötészete és a részvénytársasághoz kapcsolódó „PAX" papír- és könyvkereskedés.52 További kisebb konkurens volt a Dömösi-féle könyv- és papírkereskedés a Kossuth u. 15. sz. alatt.53 Nem sikerült tisztázni, hogy a református egyházi nyomdák produktumai mellett a „világi" könyveket mely hazai kiadók, nyomdabizományosok kínálatából válogatta a cég. Csak annyit tudunk, hogy a német könyvpiacról a lipcsei Köhler und Wollmarkt útján szerezte be megrendeléseit. Kiss Gábor 1937-ben kötött házasságot Eötvös Ella Pápán ez évben végzett tanítónővel, kinek szülei dunántúli, illetve felvidéki református nemesi családokban született pedagógusok, lelkészek.54 Udvarról nyíló lakásuk a Fő utcai Kis-ház Közép utcára néző hátsó traktusának földszintjén volt. (A kéthelyiséges könyvkötészet kisebb szobáját hozzácsatolták az addig kétszobás legénylakáshoz.) Továbbra is 13 alkalmazottja maradt a Kis Tiva- dar-cégnek az üzletben és kötészetben együttesen. Decembertől kezdve már kölcsönkönyvtárként bocsájtották az érdeklődők rendelkezésére a bolt készletét,55 akárcsak a kortárs Bedőcs József pápai könyvkötő.56 Hasonló eset Imre Géza ajkai nyomdászé 1940 körül.57 Kiss Gábor a Pax-, Dömösi- és a Baum Lajos-féle könyvkereskedéssel, továbbá Bedőcs József könyvkötő/kereskedővel együtt ekkoriban rendszeresen adományozott jutalomkönyveket tanév végén a város középiskolái számára. Bedőcs Józseffel együtt még a háború után is (1948-ig) töretlenül adakozott ezen célra. Az iskolák évkönyvei rendre megemlékeztek a jutalmazások ismertetésekor az érintett kereskedőkről.58 Dr. Kisst feddhetetlen cégvezetőként és képzett jogászként egyaránt megbecsülték, pl. mint társadalombiztosítási perekben közreműködő szakértőt59. Kiemelkedő rajztehetségéről is ismert testületi tagként a győri és pápai Iparkamara is megbízta vizsgabizottsági tisztségekkel, feladatokkal.60 1942 tavaszán újabb, ezúttal „író- és sokszorosító géppel végzendő sokszorosító" iparigazolvány kiváltására került sor.61 Dr. Kiss Gáborné Eötvös Ella helytállása 1944-1952 között Kiss Gábor feleségének a cég életében, közvetlen működésében betöltött döntő szerepe a háború kitörésekor kezdődött s vált azonnal meghatározóvá. Két első gyermekük születését követően (1940, 1942) a cégvezető apának tartalékos tüzértisztként 1939-től kezdve több alkalommal be kellett vonulnia. A háború végén szovjet hadifogságba esett, 1946 novemberében tért haza súlyos betegen, 75%-os rokkanttá nyilvánítva. A törékeny alkatú fiatalasszonynak két kisgyermekük gondozása, menekült családtagok befogadása mellett minden előképzettség és gyakorlati üzletvezetői ismeret nélkül kellett helyettesíteni, majd véglegesen pótolni férjét a cégben. A mind gyakoribb bombázások veszélye miatt a család kiköltözött Pápa-Öreghegyen lévő nyaralóházába. Kiss Gábor tüzérszázadosnak 1944 őszén egy gyergyószentmiklósi lőszerraktárat kellett a legénységgel együtt épségben az ország belsejébe hoznia a frontvonalból. Feladatát sikeresen végrehajtotta; majd Pápa közelébe érve vasúti tehervagont foglalt és rendezett be a család el- menekítésére, amire rendeletileg fel is szólították a tiszteket. Felesége azonban elutasította annak gondolatát, hogy két kisgyermekükkel az országúira lépjenek. Az időszak megrázó képét rajzolja elénk visszaemlékezése: „Két-három nap múlva már a közeibe ért a front. Gábor magához vette civil ruháját, és elindult azzal az elhatározással, hogy az országhatárt nem lépi át. Özvegy nővére két leventeköteles nagyobb fiával együtt az osztrák határ közelében találkozott össze Gáborral, aki a front közeledtével csak úgy segíthette nővérét és családját, ha felveszi őket a lőszerszállító vonatra, a csapattesttel maradva együtt elhagyják az országot. Bajorországban angol-amerikai fogságba estek. Nem várva meg a legális hazatérés lehetőségét, megszöktek. Sikerült kerítenie egy lovas szekeret, s elindultak hazafelé. Sankt Pöltennél azonban feltartóztatták őket az oro175
