Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Hudi József: Koncz Pál a könyvkultúra kutatója
Hudi József KONCZ PÁL A KÖNYVKULTÚRA KUTATÓJA A modern vidéki múzeumok rendszerint időszaki és állandó kiállításokon mutatják be az adott település, régió múltjának egy-egy korszakát vagy korszakokon átívelő történetét. Miközben a kiállítás látogatója megcsodálja a kiállított tárgyakat, eszébe sem jut, hogy a látvány és élmény számos szakember (többek közt régészek, restaurátorok, etnográfusok, irodalom- és művészettörténészek, fotósok, kiállításrendezők, mesteremberek) együttes munkájának eredménye. Azt hiszem, ez a jó kiállítás ismérve. Ha a múzeumot a színházhoz hasonlítjuk, a restaurátorok olyan háttérmunkások, mint a színházi díszlet- és ruhatervezők, akik megálmodják és elkészítik/elkészíttetik a korhű díszleteket és jelmezeket. A kiállítás/előadás nézői számára a műalkotás közvetíti a rendező által elképzelt világot. A színházi előadáson a kivitelezőknek (színészeknek), a múzeumi kiállítások megnyitóján többnyire az igazgatónak, a kiállítás kurá- torának/kurátorainak, rendezőjének jár a nyílt színi taps, a háttérmunkásokról többnyire meg szoktak feledkezni. Jelen kötet egy olyan restaurátor szakmai munkásságát mutatja be, aki csendben, szerényen, elhivatottan, magas szakmai színvonalon dolgozott. Református hitét gyakorló igaz emberként élt. Nemcsak szűkebb szakmája, hanem a magyar és egyetemes kultúra is érdekelte. Nagy olvasottságú, széles látókörű, biztos esztétikai ízlésű embernek ismertem meg 1979-ben, levéltárosi-törté- nészi pályám kezdetén. Sokoldalúsága irigylésre méltó volt, hiszen kántortanítók leszármazottjaként jól értett a zenéhez (fiatalon zenélt is), emellett jó grafikusnak számított, kiválóan fotózott, és naprakészen tájékozott volt az irodalomban és képzőművészetben. Igazi filosz volt, akinek csak a hétköznapi élet szervezése, a hivatalos ügyek intézése esett nehezére. Az erdélyi magyarság és magyar múlt iránti elkötelezettségének számos tanújelét adta. A legnehezebb időkben könyvet, gyógyszert, élelmiszert vitt a rászorulóknak. A N. C. nevű hírhedt diktátort megbuktató „forradalom" idején is lelkesen részt vett a veszprémi segélygyűjtő akcióban, melynek főszervezője dr. Horváth Balázs ügyvéd, későbbi belügyminiszter volt'. A rendszer- váltás sodrában 1989. április 12-én megalakult veszprémi Orbán Balázs Alapítvány Kuratóriumának haláláig aktív tagja volt. Az alapítvány számos erdélyi, bukovinai, délvidéki, felvidéki, kárpátaljai diák magyarországi főiskolai, egyetemi képzéséhez járult hozzá. A Veszprémi Református Egyházközség tagjaként évtizedeken át részt vett a közösség életében, dr. S. Lackovits Emőke etnográfussal együtt önkéntesen segítette a Pápai Református Gyűjtemények szakmai munkáját. Nyugdíjas tervei között szerepelt a gyülekezetekben kint lévő muzeális, könyvtári és levéltári anyag felmérése, hogy ezzel is segítse a központi gyűjtemény gyarapodását. Betegsége és váratlan halála megakadályozta szép terve megvalósításában. Ha a szűk szakmai keretek közt marad, elég lett volna, ha dokumentálja a restaurált tárgyat, a restaurálás folyamatát, végeredményét és ezzel lezártnak tekinti a papírrestaurátori „dossziét". Csakhogy Koncz Pál nem hagyta annyiban: szenvedélyesen érdekelte a régi tárgy mögött rejlő alkotó ember, saját kifejezésével: a „tárgyak személyessége". Kötet, könyv esetében a céhes könyvkötőmester, a korabeli mesterségbeli tudás, a műhely technikai felszereltsége, a könyvkötés eszközkészlete és technológiája, a kor díszítőművészete, a díszítőművészet változásai (a művészi szintű mesterségbeli tudás hanyatlásának fázisai). S még ennél is tovább ment, hiszen külön foglalkozott a könyvkötővel mint könyvkereskedővel — Kö- zép-Európában ugyanis a könyves kultúrában fáziskéséssel ment végbe a professzionalizáció, a különböző foglalkozások (író, kiadó, nyomdász, könyvkereskedő) kialakulása, önállósodása. 13
